Kicsit elengedtem az év végét, bár gondolom, nem voltam ezzel egyedül. Nem tudom, hogy vagytok vele, nekem az elmúlt két év különösen nehéz volt magánéletileg, és azt kell mondjam, bár idén nem volt akkora sokk, mint tavaly, összességében valahogy mégis nehezebben éltem meg az év második felét, mint 2024-ben.
Kissé elfogult vagyok a hanyományos grasse-i parfümházakkal, így már nagyon vártam, hogy megérkezzen a naptárba a Molinard: Iris is.
Gyerekkori legjobb barátnőm szülinapján, aki amúgy rendkívül stílusosan zenél (is), következzék egy szívemnek kedves márka, a L'Orchestre Parfums, ezúttal a Bouquet Encore illattal.
A Thomas de Monaco két illatáról korábban már volt szó a blogon, így most koncentrálhatok a Jade Amour-ra, ami - spoiler - az első, ami valóban tetszik a háztól.
Mivel a tegnapi illatról, a Pernoire: Naki-ról korábban már írtam a blogon, azért most egy elegáns ugrással megyünk is tovább a kalendáriumban, hiszen hacsak nincs rá jó okom, nem szívesen ismétlem magam a Szimatóriumon - bár ezzel a bejegyzéssel valamennyire kénytelen vagyok :)
Újabb nap, újabb ismeretlen márka, újabb meglepetés :)
A magyar fül számára meglehetősen szerencsétlen hangzású Fascent illataival korábban még nem volt alkalmam találkozni, így nagy érdeklődéssel próbáltam ki a Milky No Way-t a naptár 14. napján.
A magyar gyökerekkel rendelkező Estoras-ról már jó ideje tervezek egy posztot írni, így kapóra jött, hogy ma pont a Shores of Asyut bukkant elő a naptárból.
A talán kevésbé ismert Son Venin nem csak azzal tűnik ki a niche márkák rengetegéből, hogy Norvégiában alakult, hanem azzal is, hogy a vegán és erőszakmentes elveken kívül még a környezettudatos csomagolásra és gyártási folyamatokra is nagy hangsúlyt fektetnek. Mottójuk a tiszta egyszerűség és gazdag komplexitás kettősén alapul, ami szerintem elég...
A Maison Noir már tavaly is az izgalmasabb illatok egyikét hozta a naptárba, így idén is kiváncsian fújtam magamra a Somnia 517-et, amiről megintcsak semmit sem tudtam előre.
