Aki ismer, vagy legalábbis olvasta már a blogot, az tudja, hogy milyen sokat jelent nekem a Matiere Premiere: Vanilla Powder parfümje. Nem volt szerelem első szaglásra, viszont életem addigi legnehezebb időszakában valamiért ez az illat meg tudott nyugtatni, és a mai napig mentsváram egy-egy feszültebb nap után.
Korábban már elhintettem, hogy van szerencsém a parfümiparban dolgozni, de továbbra se lelkesedjen fel senki, egy rettentő unalmas pozícióban vagyok, aminek semmi köze sem a gyártáshoz, sem a kreatív oldalhoz - dehát valahol el kell kezdeni, nem igaz? :D
Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ízléses dolog-e egy parfümös poszttal "elbagatellizálni" ezt az ügyet, de úgy gondolom, az október 19-i rablás, minden pofátlanságának köszönhetően annyira ikonikus pillanata marad a 2020-as éveknek, hogy vétek lenne nem megemlékezni róla - még ha kissé komolytalanra is vesszük a dolgot.
Korábban már megfogadtam, hogy nem veszek többet semmit a Pernoire-tól, de amikor megláttam, hogy két rendkívül ellentmondásos jegyet, az oud-ot és minden gyümölcsök legelátkozottabbikát, a duriant készülnek párosítani egy illatban - hát muszáj voltam kipróbálni.
Ez a bejegyzés meglehetősen niche, csak a társadalom egy bizonyos rétege számára lesz érdekes - de ez a réteg az én népem, úgyogy nem bírtam ki, hogy ne írjam meg :D
A karamellás illatok után kutatva futottam bele a veszélyes cukiság archetípusát tökélyre fejlesztő amerikai énekes/stílusikon-palánta, Sabrina Carpenter: Sweet Tooth Caramel Dream parfümjébe.
Amikor először próbáltam a mostanra már szinte ikonikus státuszba emelkedő Bianco Lattét, nem igazán értettem a hájpot körülötte. Jó édes, igen, tejes, karamellás gourmand, de nekem nagyon meh. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban nyúlok a kis dekantom után, és teljesen indokolatlan módon ez lett a "vendégség"-illatom: ezt...
A nyárias-gyümölcsös-kókuszos illatok mellett most az úgynevezett bőrillatok mennek nálam nagyot - azaz az olyan visszafogott, semleges illatok, amik pont arra jók, hogy én ápoltnak érezzem magam, és hogy a hozzám nagyon közel állók érezzék, de amúgy nem töltenek be nagy teret.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy illik-nem illik, kell-e egyátalán parfümöt használni edzèshez. Mivel a mellékállásomnak köszönhetően viszonylag gyakran megfordulok edzőtermekben ès különböző mozgásstúdiókban gyakorlókènt ès oktatókènt egyaránt, úgy èrzem, van releváns tapasztalatom a témában.
Az olasz Simone Andreoli 8 évesen, egy családi nyaralás kicsit esősebb napján látogatta meg Grasse egyik parfümmúzeumát, és saját bevallása szerint akkor kezdett el igazán érdeklődni a parfümök világa iránt. Olaszország legfiatalabb parfümőreként, 24 évesen alapította meg saját nevével fémjelzett márkáját, melynek illatai szinte kivétel nélkül az...
