Advent 12: Son Venin - Pain Nouveau

A talán kevésbé ismert Son Venin nem csak azzal tűnik ki a niche márkák rengetegéből, hogy Norvégiában alakult, hanem azzal is, hogy a vegán és erőszakmentes elveken kívül még a környezettudatos csomagolásra és gyártási folyamatokra is nagy hangsúlyt fektetnek. Mottójuk a tiszta egyszerűség és gazdag komplexitás kettősén alapul, ami szerintem elég jó koncepció a mai világban.

A Pain Nouveau már egy ideje várta a sorát a Pafory előfizetésemben, úgyhogy nagy örömmel estem neki a mai kis próbaadagnak is - hogy aztán kicsit csalódottan vakargassam a fejemet miatta.

A nemzetközi parfümközösségben már egy ideje, leginkább az arab parfümök térhódításával párhuzamosan gyakran visszatérő téma a parfümök érlelési ideje. Itt most egy kicsit zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy ékes anyanyelvünkben van-e külön szó a "maceration"-re és a "maturation"-re, de a két fogalom között elég nagy különbség van, amit nem érdemes összekeverni.

Maceration - avagy maceráció (?)

Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni, a maceráció valójában egy áztatási folyamat, melynek során különféle "dolgok" folyadékban ázva minőségbeli változáson mennek keresztül, például átadják illat- vagy éppen ízanyagaikat a hordozó folyadéknak, így hozva létre egy további folyamatokban használható oldatot. A parfümiparban ez a kifejezés azt a gyártási lépést jelzi, amikor a frissen összekevert olajokat/kivonatokat hagyják összeérni, hogy kialakuljon az adott illat mélysége, ki tudjanak nyílni a különböző illatjegyek, valamint hogy tartósabbá, stabilabbá váljon a parfüm. Rendkívül fontos, hogy ez a folyamat a palackozás, azaz a batch véglegesítése előtt kell, hogy befejeződjön. Körülbelül úgy, mint ahogy a borokat is érlelik fahordókban, gyakran éveken keresztül, folyamatosan ellenőrizgetve, hogy hol tart az érési folyamat épp. Azt, hogy mikor van vége a macerációnak, onnan tudják a parfümőrök, hogy egy bizonyos idő után a keverékben már nem áll be jelentős változás az idő múlásával, azaz a formula stabilizálódott - hivatalosan ekkor lehet megadni az engedélyt a palackozásra. 

Maturation - avagy érlelés (?)

Bizonyára találkoztatok már ti is azzal a jelenséggel, hogy az újonnan vásárolt parfümötök nem ugyanolyan, mint az évek óta használt, megszokott üvegcsétek otthon, vagy éppen mint a teszter, amit kipróbáltatok a boltban. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy az új parfümötök hamis - gyakran csak nagyon fiatal. Egy pár hete gyártósorrál érkezett folyadék, ami nem ült hónapokig, adott esetben évekig a polcon, nem kapott a fújókán keresztül valamennyi levegőt a használat során, vagy egyszerűen csak nem "ülepedett" még túl sokat, sosem lesz olyan, mint egy hosszú évek alatt beérett, minőségi társa. Gondoljatok csak a jó borokra, az érlelt sonkákra, vagy ha már itt tartunk - a negyven feletti nőkre. 

Naugye. 

Ez például nálunk a cégnél is gyakran visszatérő eset, amit én nem átallok aljas módon jól ki is használni. Ugyanis mi konkrétan a gyártósorról, frissen "csapolva" kapjuk az illatainkat, és nagyon sokan csalódottan adnak rajta tovább, mondván, hogy "eznemolyaaan", vagy néhányan még kérdezgetik is, hogy "biztosan eredeti???". Biáccs, mi gyártjuk, ennél eredetibb nehezen lehetne :D De tény, hogy amikor érkeznek, gyakran nagyon illékonyak, felületesek és "fiatalok" ezek az illatok. Fél év múlva meg persze mindenki vissza akarná vásárolni, de akkorra én már megvettem, muhhaha. 

És akkor ismét a hónap legfontosabb kérdése: Node hogy jön ez ide...?

A kis fiola, amiben a Pain Nouveau érkezett hozzám, tipikus példája annak, amikor egy parfümnek nem hagytak elég időt beérni. Nem tudom, emlékeztek-e rá, de amikor a Replica: Afternoon Delight-ot próbáltam, pont ezt volt a benyomásom (spoiler alert: igazam is volt, ma kiváncsiságból leteszteltem ismét, és bár még mindig főleg kókusz az én orromnak, és nem madelaine sütemény, ég és föld a különbség). 

Nézzük, milyennek is kellene lennie Caroline Malléjac illatának. A név jelentése "új kenyér", ami alapján joggal várhatunk egy jó kis melengető gourmandot, ám a Son Veninnél úgy gondolták, csavarnak egyet az elvárásokon, és az illat friss, zöld fügelevéllel, feketeborssal és bergamottal nyit, amibe szépen oldódik bele a kenyér és a gabonapehely-akkord a szívjegyekben, de a mimóza és a narancsvirág izgalmas virágosságot tesz hozzá. Az alapban aután szantálfa, ambroxan és vanília ad megbízhatóan stabil, de nem túl eredeti alapot. 

Jelen állapotában a Pain Nouveau megáll a fejjegyek fűszeres frissességénél, és bőrön nem is marad meg túl sokáig. Ruhára fújva előjön egy nagyon kellemes, de elég halovány vaníliás édesség, melyben valóban felsejlik a frissen sült kenyér enyhén karamellizálódott héjának pelyhessége - de leginkább csak akkor, ha erősen odaképzelem.

Nem rossz illat a Pain Nouveau, de az én kis mintámnak még egyértelműen idő kell, addig nem is igazán tudok komplexitásról vagy tartósságról beszélni. Mivel karácsonykor ezt a naptárat is továbbajándékozom, lehet kénytelen leszek tényleg szerezni belőle egy nagyobb dekantot, hogy megtapasztalhassam, milyen is ez az illat, ha egyszer kinyílik - mert a potenciál az egyértelműen megvan benne.