Advent 13: Estoras - Shores of Asyut
A magyar gyökerekkel rendelkező Estoras-ról már jó ideje tervezek egy posztot írni, így kapóra jött, hogy ma pont a Shores of Asyut bukkant elő a naptárból.
A márka alapítója nem más, mint az Angol beteg-ből megismert Almásy gróf legjobb barátjának és utazótársának, Eszterházy Antalnak az unokája. A legendáriumok szerint az ötlet akkor született meg, amikor az örökös kezébe került a nagypapa egy parfümösüvege, és az Estoras teljes egészében a herceg kalandokkal teli utazásai előtt tiszteleg: minden parfümük egy-egy helyszínt, és az ott átélt eseményeket foglalja illatba. A bécsi székhelyű márka mindezeken túl nagyon szívesen dolgozik Zólyomi Zsolt parfümőrrel is, ami nemcsak Zsolt munkásságába vettet bizalmuk jele, hanem egyfajta főhajtás Magyarország, és a család magyar hagyományai előtt is.
A Shores of Asyut azonban nem Zsolt, hanem Marie Urban Le Febvre alkotása. A füstösen édes, fás illattal a Nílus partjaira látogathatunk, tevekaravánok, búzaföldek és zöld lóheremezők mellett elhaladva. Hősünk esténként gramofonmuzsika mellett pihen meg, magába szívva a portól nehéz levegőt és a tábori élet miliőjét.
Komolyan mondom, le a kalappal a marketing előtt. Gyönyörű, kerek háttérsztori, valós szereplőkön, helyszíneken és eseményeken alapulva, új köntösbe bújtatva a hagyományokat, és mindezt teljesen szokatlan, ízig-vérig niche illatok segítségével.
De milyen maga az Shores of Asyut? A borókabogyó és gin fűszeres aromájával nyit, amit csak tovább fokoz a fekete- és rózsaszínbors, szinte azt várja az ember, hogy elkezdje tüsszentésre ingerelni az orrunkat. Ehelyett azonban elindulunk egy púderesen édes irányba az ibolyalevél, az orrisz és egy leheletnyi tubarózsa segítségével, ami végül borostyános, barnacukros, fás alapba érkezik, amit mélyen átjár a moha zöld földessége is. A végeredmény egy szinte már füstös, kissé férfiasabb irányba hajló uniszex illat lesz - ami nekem sajnos megidézte azt a kokain illatjegyet, ami például a Tom Ford: F*cking Fabulous-ban is megjelenik, és ami nekem instant fejfájás.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fejfájásért lehet, hogy nem a Shores of Asyut, hanem a tegnap esti céges buli + kocsmakvíz programkombó a felelős.
Mivel a Zuram rajong az egyiptomi kultúráért, nagyon szivesen mutogatom neki az Estoras illatait, és ezt is szerette. A másik kettő parfüm, amivel már találkoztunk, a vizes-sós-fás Port of Alexandria, mellyel a névadó kikötővárosba érkezhetünk, valamit a rendkívül izgalmas Shadows of Giza, ami a piramisok belsejének állott, kissé dohos levegőjét idézi meg, de viszonylag hamar egy teljesen konszolidált, bőrös chypre lesz belőle. Mindkét illat Zólyomi Zsolt munkája.
Az én szememben az Estoras egy nagyon szép koncepció bátor kivitelezése. Bár lenyűgöz az, ahogy ábrázolják az illatokban a történeteket és a helyszíneket, számomra ezek nem igazán hordható illatok - de lehet csak én nem vagyok elég nyitott. Ha a világ összes pénze az enyém lenne, és nem tudnék már mit kezdeni vele, biztosan az összes Estoras ott figyelne a polcomon, és minden adandó alkalommal hosszan mesélném az érdeklődőknek, hogy melyik parfüm mögött mi húzódik, és hogy melyik illatjegy mit jelenít meg - mert ha van valami, amit imádok az illatokban és a parfümökben, az ez. A sztori, a koncepció és a megvalósítás harmóniája, amiben lássuk be, a niche és indie parfümök azért többnyire jobbak. Az, hogy mindez még magyar vonatkozású is, csak hab a tortán.
