Advent 15: Roberto Ugolini - Kitten Heel
Újabb nap, újabb ismeretlen márka, újabb meglepetés :)
Ha már tegnap (ma) szóba kerültek a macskás referenciák, ma itt a Kitten Heel a Roberto Ugolinitől - ám ezúttal nem tudnak átverni, mert tudom ám, hogy a "kitten heel" nem más, mint a "mini-magas sarok", amivel kapcsolatban amúgy vannak fenntartásaim :D Mert az egy dolog, hogy Audrey Hepburn a maga termetével és belülről jövő finom eleganciájával gyönyörűen tudta viselni az ilyen típusú cipellőket - az én indokolatlanul hosszú, izmos lábaimon a "hegymászó" járásommal minden, csak nem harmonikus egy csinosabb cipő.
Rendkívül érdekes, hogy nem leltem a márka saját honlapját az interneten, pedig isten lássa lelkem, én kerestem. Azt azonban megtudtam, hogy az olasz márka elsősorban magas minőségű, kézműves cipőivel szerzett népszerűséget, és parfümökkel az elmúlt 20 évben foglalkoznak. A legendáriumok szerint azért, mert az eldugott firenzei cipőüzlet egyik hűséges vásárlója maga Herbert Stricker, aki meggyőzte a tulajt arról, hogy ezzel foglalkozni kell. Lettem volna légy a falon az első beszélgetéseknél, ahol Herbert a maga német attitűdjével párhuzamot próbál vonni a parfümök és a bőrcipők között, de gondolom nem a lábszag ellensúlyozása volt a fő logikai fonal, bár ki tudja.
Ha Herbert Stricker neve esetleg nem ismerős, ő a Classic Parfums disztribúciós cég vezetője, akiknek többek között a Xerjoff és a Pana Dora népszerűsége is köszönhető, és aki saját márkája, a The Nose Behind oldalán hirdeti a Roberto Ugolini parfümöket is. Mindemellett, hogy tőle származik a Miki Monumental által előszeretettel használt "exorbitant" mém, gyakran vissaztérő vendég a Leni's Scents youtube csatornán is. Rendkívül nagy tudású, és általam is nagyra tartott figurája a parfümvilágnak - és igen, mondd azt, hogy németes vagy, anélkül, hogy azt mondanád, németes vagy :D
Mindezek után én klasszikusan elegáns, nem feltétlen forradalmian eredeti, de megbízahtó minőségű parfümöket várok a Roberto Ugolinitől, és a Kitten Heel sem okozott csalódást.
A tradicionális nőiességet sugárzó gyümölcsös-virágos illat almával, barackkal, ylang-ylanggal és gerániummal nyit, amit hálistennek nem savanyít meg a gajakfa a szívjegyekben, hanem csak ad neki egy finom mélységet, amit pacsulival és borostyánnal egészítenek ki, míg az illat alapját a szinte már unalomig ismételt vanília-tonkabab-pézsma komnbináció adja - dehát minek is bolygatni azt, ami már olyan sokszor bevált, nem igaz? Számomra meglepő, hogy az inkább gátlástalan újításairől híres Christian Carbonnel, azaz a már korábban emlegetett Chris Morris áll a parfüm mögött, Laura Santanderrel karöltve. Talán ez is kicsit olyan, mint a picasso-effektus, hogy ahhoz, hogy a feje tetejére tudd állítani a világot, először meg kell tanulnod a klasszikus hozzáállást - és ez az illat szerintem a klasszikus francia parfüméria gyönyörű példája.
Ahogy néztem az internet népének reakcióit a Kitten Heel-re, hát nem mindenki volt elragadtatva tőle. A legtöbb kritika azt rója föl neki, hogy túlságosan semmilyen, inkább régimódi illat, amit tizedannyiért fel lehet lelni drogériák alsó polcain.
Én viszont, be kell valljam, nem tudom nem szeretni ezt a parfümöt :D Nem, egyátalán nem mondanám modernnek, és nem tudom megcáfolni igazából a negatív véleményeket sem - de valahol mégiscsak kedves a szívemnek az effajta klasszikusan nőies, finoman púderes illat. Nem olyan, de mégis azt tudom mondani, hogy ha szereted például a Nina Ricci: L'air du Temps-t, a Lancome: Trésor-t, vagy éppen a Givenchy: Amarigue-t, akkor tetszeni fog a Kitten Heel is. Ez a parfüm nem fog nagyot menni a tiktokon, nem lesz viral vagy hyped, de ugyanúgy, ahogyan a Roberto Ugolini cipőknek, meglesz a maga hűséges vásárlóbázisa.
Hogy fogok-e venni belőle? Hát, most még nem, de talán 10 év múlva lesz helye a polcomon, és színházba, operába vagy elegánsabb eseményekre fogom viselni, amikor olyan illatot keresek, ami senkit sem fog zavarni, és ami időtállóan elegáns és nőies.
