Advent 17: Th Nose Behind: Avenue Montaigne

Mivel a tegnapi illatról, a Pernoire: Naki-ról korábban már írtam a blogon, azért most egy elegáns ugrással megyünk is tovább a kalendáriumban, hiszen hacsak nincs rá jó okom, nem szívesen ismétlem magam a Szimatóriumon - bár ezzel a bejegyzéssel valamennyire kénytelen vagyok :)

Vicces, hogy pont miután a Kitten Heel kapcsán felmerült Herbert Stricker neve és a klaszikus francia parfüméria, ma épp a The Nose Behind: Avenue Montaigne illata került sorra. Ha már az ismétléseknél tartunk, gyors egymásutánban ez a sokadik illat a naptárban, amit Chris Maurice alkotott, ismét maradva a "hagyományos" formulák vonalán - talán egy kis csavarral.

A The Nose Behind márka Herbert utazásait dokumentálja egyfajta olfaktív naplóként, nagy hangsúlyt fektetve a minőségi alapanyagokra, nem sajnálva sem időt, sem pénzt a fejlesztésre. Ezek az illatok mind magas koncentrációban hordozzák a parfümolajat, és saját bevallásuk szerint extravagáns kompozícióikkal az illatok szerelmeseit célozzák meg. 

Ahogy a nevéből talán már sejteni lehet, az Avenue Montaigne Párizsba, a divat fővárosába kalauzol minket. A klasszikus francia eleganciát egy púderesen száraz, bőrös chypre segítségével idézik meg, fejjegyekben calabriai bergamottal, grasse-i jázminnal, írisszel és rózsával, melyet gyümölcsös akkorddal egészítenek ki. A szívjegyekben aztán beüt a bőr, az ibolya és az atlaszcédrus zölden fás jegyei, melyben az ylang-ylang hivatott erősíteni a virágos vonalat, hogy aztán az alapban a klasszikus borostyán, vanília, tonkabab kombinációt vetiverrel és tölgymohával vigyék tovább a chypre irányába. Ugyan nyitáskor élénk az illat, a visszafogott elegancia jegyében az illat terét megtartották végig bőrközelinek, a tartósságára viszont nem igazán leht panasz.

Nem egy kezdőknek való illat ez sem, ebben teljes mértékben egyetértek a marketinggel. Kell ahhoz egyfajta érettség és tapasztalat a parfümvilágban, hogy magunkénak érezzünk egy ilyen módon és mértékben elegáns parfümöt, és adekvát módon tudjuk viselni. Valóban klasszikus, minőségi, inkább uniszexnek mondható illat ez, melyre igazából semmi rosszat nem tudok mondani, hacsak azt nem számítjuk, hogy én bizony nem vagyok oda a bőrös chypre illatokért. Ezen a bánatosan szürke, fejfájós napon kifejezetten rosszul esett ez a kicsit szúrós, púderes bőr, de ha szereted az ilyen típusú illatokat, akkor az Avenue Montaigne nagy kedvenceddé válhat. 

Én személy szerint most már kicsit várom, hogy lemossam.