Advent 23-24: Kajal - Kolada és Fabrica Della Musa: Piccadilly Hero
Kicsit elengedtem az év végét, bár gondolom, nem voltam ezzel egyedül. Nem tudom, hogy vagytok vele, nekem az elmúlt két év különösen nehéz volt magánéletileg, és azt kell mondjam, bár idén nem volt akkora sokk, mint tavaly, összességében valahogy mégis nehezebben éltem meg az év második felét, mint 2024-ben.
Mérhetetlenül hálás vagyok érte, hogy a családomban nincsenek feszültségek legalább, a házasságom és a kis itthoni állatkertünk mindig stabil bázisnak bizonyult, és igazából a munkám is inkább csak elterelte a figyelmemet a gondokról, és nem igazán adott hozzá a stresszfaktorhoz.
A szeretteink egészsége miatti szorongás ellen viszont az egyetlen mentsváram az maradt, ha nem gondoltam rá - ebben segített a munka mellett a hobbim is. A parfümök világa számomra igazi terápia tud lenni, nem csak akkor, amikor írok róla, hanem olyankor is, amikor csak leülök a kis gyűjteményem elé végigszagolgatni amim van, ki-kipróbálgatni, átrendezni a kis szekrényt annak függvényében, hogy éppen milyen illatokhoz van kedvem - valamint az örök dilemma, hogy hova rejtsem azokat a parfümöket, amiket egyelőre nem merek bevallani a férjem előtt, de a szekrénybe már nem férnek. Az ilyen "first world problem"-nek nevezett kis tipródások aztán gyakran átlendítettek egy-egy holtponton - és néha pont csak ennyi kell tényleg.
Amit viszont megtanultam a tavalyi évtől, az az, hogy nem vagyok (mindenben) olyan erős, mint hittem. Végig váltakozva voltam vagy mentálisan vagy fizikailag kimerült gyakorlatilag egész évben, és ez nagyon komoly lecke volt. Hasznos, de néha piszok nehéz - viszont megtanultam tisztelni a határaimat és segítséget kérni, amikor tényleg kell. Amiben még nem vagyok teljesen jó, az annak a felismerése, hogy mikor beszél belőlem a lustaság, és mikor a valódi kimerültség. De talán erre is rá fogok érezni előbb vagy utóbb.
Nem tudom, fogok-e idén parfümös össszefoglaló posztot írni, igazából semmi kiemelkedő nem történt ilyen szempontból 2025-ben. Egyelőre még nincs meg a két nagy éves ajándékom se magamnak, mert nem volt akkora szerelem tavaly, mint előtte a Vanilla Powder vagy a L'eau Papier. Egyelőre versenyben van a Paster Rumours, de még várok vele, hátha megjelenik a Paforynál, és fel tudok rá használni egy kupont a kalendáriumból.
Ez van, csórónak születtem, az is fogok maradni :D
Viszont az utolsó két illattal az adventi kalendáriumból még adós vagyok, úgyhogy következzenek most ezek is - egyben, mivel lusta vagyok két posztot írni :D
December 23: Kajal - Kolada
A Párizs szivéből induló márka neve az arab "khajal" szóból származik, mely állítólag alázat, szerénység, és a mások felé méltósággal és nagyrabecsüléssel fordulás szinonimája. Illataikkal a különböző kultúrák harmonikus elegyítésére koncentrálnak, hagyomány és modernitás művészi szintű kapcsolódásával.
A Kolada, talán nem meglepő módon a Pina Colada koktélt idézi meg: először friss bergamottal, trópusi gyümölcsökkel és egy jó nagy adag lédús ananásszal nyit, amit aztán a szívjegyekben kis ibolya (nem sok, hálistennek), gyöngyvirág és egy icipici bőrös akkord mélyít, hogy aztán az alapjegyekben eljussunk a kókuszhoz, amit benzoin és borostyános jegyek gazdagítanak.
Nagyon kellemes, friss, gyümölcsös illat, tényleg olyan, mint egy egzotikus koktél - viszont az a helyzet, hogy nekem kisértetiesen hasonlít a Simone Andreoli: Sunplosion parfümhöz, és sokkal inkább egy púderes mangó, mint kókuszos ananász, főleg a leszáradásában. Ha már pina colada, akkor nálam továbbra is az Akro: Rise a favorit, viszont a Kolada tartósságában és sillage-ában is felülmúlja mindkettőt.
Mondjuk az árában is.
Advent 24: Fabrica Della Musa - Piccadilly Hero
A Fabrica Della Musa házzal már szemezgettem egy ideje, hiszen Barbara Adelmann mellett egyik nagy kedvencem, az uniszex illatok nagymestere, Hamid Merati-Kashani alapították. Mindketten hisznek abban, hogy az illatokkal valódi történeteket mesélhetünk el, és hogy nem csak az illatjegyek határoznak meg egy-egy parfümöt, hanem az érzések, amiket kiváltanak belőlünk, az emlékek, amiket felidéznek és az utazás, amire invitálnak minket. Mindezt természetesen elképesztő szakértelemmel megtámogatva.
A tavalyi naptár záróillatánál nyafogtam, hogy nem találtam elég "ünnepélyesnek", és azt kell mondjam, idén összeszedték magukat a Paforynál, mert a Piccadilly Hero egy igazán elegáns, dekadens illat. Cseresznye és körte a fejjegyekben, geránium, levendula és napraforgó a szívjegyekben, az alapban pedig gajakfa, dohány és sáfrány. Ez a parfüm valóban nem mindennapokra való szerintem, gazdag, mély illatjegyek, kiváló tartóssággal, és határozott, de nem tolakodó térrel.
Namármost, aki már elég régóta követi a Szimatóriumot, az emlékezhet rá, hogy az én bőröm és a gajakfa egyátalán nem barátok. A sötét, mély és izgalmasan füstös-fás illat rajtam szinte kivétel nélkül mindig megsavanyodik, és ebben a formulában a dohánnyal keveredve annak is inkább a kellemetlenül kesernyés oldalát hozta előtérbe, amire csak rátett egy lapáttal a sáfrány, ami amúgy is hajlamos kicsit égetett gumi hatású lenni rajtam. A nagyon izgalmas kezdést így egy viszonylag gyorsan bekövetkező zuhanyzás követte - ami, hangsúlyozom, nem von le a parfüm objektív értékéből, csak rajtam nem működött. A férjemen viszont megintcsak úgy viselkedett a Piccadilly Hero, ahogy kell, így összességében tudom ajánlani mindenkinek, aki egy jó minőségű, elegáns illatot keres, és kedveli például a Tobacco Vanille-t, de valami szokatlanabbra, különlegesebbre vágyik.
Csak előtte mindenképp győződjön meg róla, hogy jóban van a gajakfával.
