Advent 7: Alexandre.J - Butterfly

December hetedik napján kipróbálhattam életem első Alexandre.J illatát, a Butterfly-t. 

A márka ikonikus üvegei a 20 század elejének építészetéből ihletődnek, melyeket az alapító Alexandre J (ha valaki tudja a teljes nevét, nyugodtan szóljon) modernitással és a legnemesebb alapanyagokkal ötvöz. Nem tudom, ti mit gondoltok erről, de ha egy parfümnek ennyire flancos üvege van, én mindig arra gyanakodok, hogy a csomagolásért kérik el a borsos árat, nem pedig a benne lévő parfümért. Néha jó lenne, ha csinálnának egyszerűbb üvegekben, elérhetőbb árú, kisebb kiszerelésű változatot is - a gazdagok és a gyűjtők úgyis a drágábbat veszik majd meg, presztízsből. Meg nem tudom, az ilyen ciromás üvegeket nézve én mindig azt vizionalizálom, hogy majd aztán folyton összeszedi a port, és takaríthatom állandóan. 

Amélie Bourgeois parfümőr nevéhez amúgy olyan illatok fűződnek, mint a Sora Dora: Mandorle, vagy a BDK: Rouge Smoking - így nem is meglepő, hogy a Butterfly is egy határozottan manudulás-pisztáciás hatású kompozíció lett, még ha az illatjegyek nem is feltétlen ezt sugallják. Ez a parfüm a metamorfózist ünnepli, ahogy a pillangó is komoly átalakuláson megy keresztül, mire eléri végső, fennséges formáját.

És amúgy van is egy szép íve az illatnak, de az én bőrömön végig uralkodó marad a kardamom fűszeres krémessége, amit én egy pillanatig se bántam. A Butterfly nyitányában ezen kívül van még körte, rózsaszínbors és bergamott - frissen, gyümölcsösen zölden indul a parfüm, de a kardamom hamar elkezd egybesimulni a tubarózsával, amit neroli és mogyorós jegyek egészítenek ki. Az alapban aztán vaníliás tej, pézsma és borostyánfa kerekíti le az illatot. 

Kézeljétek el kb az Obvious: Une Pistache illatot, de adjatok hozzá hihetetlen krémes tubarózsát és vaníliát, és kb megkapjuk a Butterfly-t. Rendkívül kerek, párnaszerűen puha, minőségi illat ez, melyet nagyon szívesen viseltem, ám látok rá esélyt, hogy akik érzékenyek a kardamomra, vagy egyátalán az erős, édes illatokra, azoknak sok lehet a nap végére. Én rendkívül elegánsnak és igényesnek éreztem magam benne délelőtt takarítás közben, a kutyafuttatóban nyakig sárosan, edzés közben, a levesemet melegítve, de főleg az esti orgonakoncerten. Szépen ki is tartott velem, bár indulás előtt azért frissítettem rajta, merthát kardio és koncert között azért csak lezuhanyzik az ember.

Azt még nem döntöttem el, hogy szeretnék-e belőle többet, egyrészt mert azért lássuk be, én nem vagyok egy igényes-elegáns alkat, másrészt meg gyanús, hogy az Une Pistache-om mellett rendundáns is lenne. De ha esetleg látok belőle dekantot, akkor lehet elgondolkodok rajta.