Akro: Heat - mennyire csíp?

Aki ismer, tudja, mennyire rajongok a csípős ízért, elsősorban az otthoni kertben termett, kicsi aljas, még zöld jancsipaprikákat pusztítom ipari mennyiségben minden évben. Imádom az illatát, az ízét (mert van ám neki, nem feltétlen nyomja el a kapszaicin), használom főzéshez, sütéshez, amihez csak lehet, eszem. Nem is csoda hát, hogy amikor pár évvel ezelőtt kijött az Obvious: Scoville, egyből rárepültem, idén pedig, amikor egyik kedvenc parfümőröm, Olivier Cresp belengette a csili köré épülő Heat parfümjüket, nem is volt kérdés, hogy ki KELL próbálnom.

Akro

Nem először kerül szóba a márka a Szimatóriumon, így túl sokat nem is tervezek írni róla, de nem érzem teljesnek a bejegyzést minimális háttér nélkül. Az Akro Olivier Cresp mesterparfümőr saját márkája, melyet lányával, Anais Cresp-pel karöltve hozott létre. A kiindulási koncepció a függőségek köré épült, parfümjeik az ezeket az addikciókat szimbolizáló illatjegyekre fókuszáltak - így született meg a dohányfüstös Smoke, a whiskys Malt, az összetéveszthetetlenül zöld Haze, vagy éppen nagy kedvencem, a tetoválótintát megidéző Ink. Ahogy telt az idő, kezdtek elkanyarodni ettől az elképzeléstől, de a Heat úgy tűnik, ismét visszatalál emberi gyarlóságaink témaköréhez.

Heat

A marketing szerint a csili nem csak egy fűszer, hanem egy igazi szenvedély. (Ezzel mondjuk pont egyet tudok érteni.) A tűz, amit azt hiszünk, tudunk tolerálni. Elsőre felébreszt, aztán átmelegít, felélénkít, bizsergeti a bőrödet, megemeli a testhőt, felemeli a pulzust. Néha úgy érzed, felemészt (már ha jó a cucc, ugyebár), aztán azon kapod magad, hogy újra és újra megpaprikázod az ételeidet. Szerintük a Heat olyan illat, ami tüzet gyújt benned, de olyat, aminek imádod a lángját.

Lássuk hát, hogyan képzelte el Monsieur Cresp mindezt illatba foglalva.

A határozottan uniszex, fás Heat nyitánya megdöbbentően citrusos, uralja a citrom és a koriandermag, a piros csilipaprika a háttérből integet, hogy azért jelen van ő is. Nem sokkal később kardamom és egy kis boróka viszi tovább a fűszerességet, amihez a gyömbér jellegzetes, szintén citrusos melegsége társul. Az alapjegyekban cédrus, ambroxan és pézsma ágyaz meg a hosszan tartó hatásnak.

Az On the Scent Podcastban pont beszéltek erről a parfümről, a hölgyek azt éltették, hogy tényleg mennyire forró, tüzes hatása lesz a leszáradásnak - de őszintén szólva én ezzel nem értek egyet. Az én orromnak (és a férjemének is), a Heat egy meglepően citrusos, friss, icipicit oldschool szappanillat. És én rajongok a citrusos, friss, oldschoool szappanillatokért, a maga kategóriájában ez egy tökéletes kompozíció, de ha már adott ez a koncepció, az erőspaprikát én személy szerint hiányolom belőle. A mély leszáradásban elkezd finomam előtérbe kerülni a fűszeresség, de messze nem annyira, hogy én erre azt tudjam mondani, hogy igen, ez kapszaicin. 

Ami a tartósságát és terét illeti, a márka többi illatához hasonlóan (kevés kivételtől eltekintve), a Heat is visszafogottnak mondható. Ha nem fújjuk túl, akkor azért pár órát eltölthetünk egy viszonylag szűk illatbuborékban, de szerintem a szappanos hatásnak kifejezetten jól áll ez a bőrközeliség. Egész napra azért nem lehet tervezni vele, szükség lehet újrafújásra.

Én nagyon szívesen viselem, és be fogok szerezni belőle vagy egy dekantot, vagy egy utazóméretet, de ha tüzes-fűszeres paprikára vágyok, akkor maradok a Scoville-nél.

Obvious: Scoville

...és hogy ha már szóba került, beszéljünk pár szót erről a parfümről is, hogy ne kelljen visszakeresnetek a rendkívül cringe, még a videós időkből származó posztra, hehe. 

A Scoville-ben mondhatni fullba tolták a kapszaicint:  csilipaprika az illatpiramis minden szintjén, fekete- és szecsuáni borssal megfűszerezve, vaniliás-fás alapon. Nekem ez úgy hangzik, mint egy... ebéd :D Kifújáskor nekem a frissen felvágott zöld kaliforniai paprikát idézi, aztán ahogy telik az idő, úgy kerül előtérbe a kétféle bors, hogy aztán pár óra múlva ott maradjon a száritott pirospaprika enyhén vaníliás, de nem édeskés,  pikáns illata a bőrömön. Ha valaha is szippantottatok már bele egy zacskónyi szárított, csípős pirospaprikába, na nekem ez pont olyan. Patrice Revillard illata abszolút uniszex, kicsit talán maszkulin irányba hajlik.

Egymás mellett tesztelve a két illatot feltűnik, mennyivel citrusosabb, szinte púderesebb, és számomra szappanosabb az Akro illata, de talán ettől hordhatóbb is, mint a Scoville, ami tényleg konkrétan egy nyárikonyha fűszeres sublódjába repít. Az Akro illatában szerintem csupán ígéretként jelenik meg a pirospaprika fűszeressége, míg az Obvious parfümje fotorealisztikusságával megmarad az igazi keményvonalas csilirajongók kedvencének. A Heat majd lehet népszerű lesz a kísérletezőbb kedvű, de még kicsit bátortalanabb parfümrajongók között.