Azok a veszélyes trópusi gyümölcsök....

Nyakunkon a nyár (még ha ez reggelente nem is mindig tűnik úgy), és ilyenkor szívesen nyúlunk frissebb, gyümölcsösebb illatok után. És hát mivel szerencsésebb honfitársaink szeretnek ilyenkor egzotikus vidékekre utazni és soksok trópusi gyömülcsöt és koktélt kóstolgatni, az ilyen típusú illatok is gyakran esnek a nyárias kategóriába. 

Én személy szerint a társadalom azon rétegéhez tartozok, akik leginkább az Auchanban meg a Tesco déligyümölcs-részlegén találkoznak különlegesebb gyümölcsökkel, amiket hiába próbálok legalább megszagolgatni, egyrészt a nagyobbik része szúrja az ember orrát, másrészt azért az ilyen exportált gyümölcsök aromája meg sem közelíti a trópusi klímában beérett termések illatát, ízét és állagát.

Kész mázli, hogy legalább a parfümipar próbálja elhozni nekünk ezeket az élményeket.

A gyümölcsös illatokat gyakran éri az a kritika, hogy szintetikus hatásúak, és ez amúgy nem véletlen. Mivel a legtöbb lédús gyümölcsből illatolajat nem igazán lehet kinyerni, így a parfümőrök különböző kreatív megoldásokat alkalmaznak ezeknek az aromáknak a reprodukálására - ami legtöbbször citrusfélék héjából kinyert olajok és szintetikus molekulák kombinációján alapszik. Lehet itt játszani arányokkal, koncentrációval és természetesen az érlelés, avagy maceráció csodájával is, ám az igen ritka, hogy a gyümölcsös akkord jelentősen túl tud nyúlni a fejillaton. Így a parfümőr ügyességén múlik, hogy milyen szív- és alapjegyekkel kombinálja a gyümölcsös jegyeket, hogy azok mégis tartósak maradhassanak, vagy legalábbis olyan utat járjanak be, amik illenek az illat választott karakteréhez. 

És hogy miért is írtam, hogy veszélyesek a trópusi gyümölcsök? Hát, talán te is találkoztál már vele, hogy ezeknek a terméseknek az illata, az európai orr számára szokatlan savassággal, fanyarsággal és jegyekkel néha tud határozottan... kellemetlen hatású lenni, és ehhez nem is kell duriannak lennie. Itt is működik a kétféle ember elve, hiszen míg valakinek például étvágygerjesztően finom a papaya, másnak - mondjuk ki - hányás szaga van. 

Ebben a kis gyűjteményben három különböző, egzotikus gyümölcsökön alapuló illatot hoztam, van közte régebbi, új és még újabb, de mindegyik ellentmondásos, bár másféleképpen.

Carolina Herrera: La Bomba 

Akinek a Good Girl cipellők is bántották már a szemét, azok valószínűleg nehezen barátkoznak meg ezzel a rendkívül indokolatlan, bár kétségtelenül látványos pillangó-dizájnnal sem. Azt leszámítva, hogy a szórófej elég kénylemetlen helyre került, nekem nincs sok bajom ezzel az üveggel. Igazából gyerekkorom búcsúinak kakasos nyalókáira emlékeztet, az nektek megvan?

Magát az illatot három kiváló parfümőr, Christophe Raynaud, Louse Turner és Quentin Bisch jegyzi, és a cél egy, a modern nőiességet ünneplő, vibráló és magabiztos parfüm volt, amit olyan nőknek szántak, akik céltudatosan, de mégis könnyedséggel élik életüket.

A kompozíció középpontjában a pitahaya, azaz sárkánygyümölcs áll, aminek élénk színe a csomagoláson is visszaköszön. A trópusi hatást frangipanival és vaníliával teszik tartóssá, a bazsarózsa édes, virágos könnyűséget hoz az illatba, és mindezt egy visszafogott pacsuli fog össze az alapban. 

A legtöbb ember számára a La Bomba egy üdítően gyümölcsös, különleges és friss illat, mely bár nem feltétlenül egyedi, de egy jó designerhez méltóan teljesen hordható gyakorlatilag bármilyen élethelyzetben, bár főleg melegebb évszakokra javasolják.

És mit érzek én belőle? 

Beszáradt pillanatragasztót. 

Hiába hagytam öszeérni kicsit, fújkáltam belőle párat, hátha csak belegyógyult kicsit a fúvókába, adtam neki több esélyt - de nekem ezt értelmezi belőle az orrom, és tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Az Emberem is mindig megdicséri rajtam, és amúgy a családban is mindenkinek tetszik, de kb 50-ből egy ember olyan, mint én ilyen szempontból, és mi csak egy bántóan mesterséges vegyszerszagot kapunk a La Bombától. 

Nagy kár, mert amúgy biztosan jó illat, de nem adom fel, egyszer talán nekem is megtetszik majd.

Armani: Power of You

Az utóbbi idők egyik legkeresettebb, vagyishogy inkább közösségi médiákon legtöbbet emlegetett parfümje az Armani You sorozatának legújabb darabja, a Power Of You.

A két lenyűgöző parfümőr, akiknek nevét hálistennek blogformátumban meg sem kell próbálnom kiejteni, Nadége Le Garlanezec és Nisrine Bouazzaoui Grillié alkotta illat a passiógyümölcs köré épült, amely bevallottan Nisrine nagy kedvence. Számára ez a gyümölcs az energiát és az örömöt testesíti meg, így amikor megalkotta a számára tökéletes pasiógyümölcs akkordot, nem is volt kérdés, mi legyen a középpontban. Elmondásuk szerint egy nagyon minimalista hozzáállást alkalmaztak, amiben minden jegynek szerepe van, mindet ki lehet érezni a kompozícióban, ám mégis mind a passiógyümölcs akkordot támogatja. Így került a fejjegyekbe még keserűnarancs és citrom, szívjegyekbe a trópusi illatokból kihagyhatatlan frangipani, valamit a titokzatos "napfényes" akkord, míg az alapot madagaszkári vanília, benzoin és labdánum hármasa alkotja. 

Az összhatást egész könnyen össze tudom foglalni: Solero jégrém, amiben több a sárga "borítás", mint a vaníliafagyi középen.

Ha emlékeztek még erre a jégkrémre, akkor talán arra is, hogy az emberek vagy imádták, vagy hónaljszagúnak érezték - és ez bizony utolérte a Power Of You-t is, bár lényegesen többen vannak azok, akik rajonganak ezért a vaníliás, de mégis fanyarul gyümölcsös illatért. Ennél a parfümnél én a szerencsésebb csoportba tartozok, én imádtam a Solerot, így ez az illat is nagyon nosztalgikus nekem.  Ugyan nem érzek késztetést rá, hogy vegyek is belőle, de ha valaha kapok belőle valamennyit, azt biztosan szivesen használom majd el - a jégkrém-asszociáció miatt főleg nyáron.

Amúgy ebben az insta-videóban meghallgathatod, mit gondolnak maguk az alkozók erről az illatról, szerintem érdemes megnézni.

Juliette Has a Gun: Banana Rush

Szerintem abban megegyezhetünk, hogy kevés olyan ember van, aki nem szereti a banánt, bár arról már megoszlanak a vélemények, hogy milyen érettségi fokon a legjobb, meg azért van különbség a valódi gyümölcs, és az élelmiszer- és illatanyag iparban használt aromák között is.

Én már egy ideje keresek magamnak egy jó kis banános illatot, így nagyon vártam, hogy nálunk is megjelenjen végre a Juliette Has a Gun legújabb dobása, a Banana Rush. Úgy alakult, hogy Zólyomi Zsolt tartott is egy illatbemutatót róla, úgyhogy nem is haboztam, jól elmentem letesztelni, hátha hazajön velem belőle egy kisebb üveggel a végén.

Az összetevők hamisítatlan gourmand illatot sejtetnek: juharszirup és banán a fejjegyekben, meg se lepődününk a frangipanin a szívjegyekben, ráadásul kókusz is kerül mellé, az alapban pedig vanília és szantálfa erősíti tovább a krémességet.

Kifújáskor ott is a nagyon finom, szinte karamellizált banán, friss, enyhén zöld, gyümölcsös aromákkal, amiben felsejlik a frissen bontott kókuszból kikortyolt friss kókuszvíz is - hogy aztán pár perc után tovább is álljon, és átadja a helyét egy jó sűrű, krémes vaníliás szantálfának.

Nem rossz illat a Banana Rush, de többen is úgy gondoltuk, hogy hiba volt a banánt tenni a marketing középpontjába, mert sajnos félrevezető: ez sokkal inkább egy finom juharszirupos sütiillat, mint banán, amit nem is igazán nyárra, inkább őszre-télre tudok elképzelni. 

Az esemény végeztével mindenki kapott egy mintát a Banana Rush-ból, és nekem egyelőre ennyi elég is ebből az illatból - aztán lehet, hogy ahogy beköszönt az ősz, beruházok egy 15 milisbe - de ezt majd még meglátjuk. 

A parfümőr személyét itt nem tették nyilvánossá (egyelőre), ami ennél a márkánál többnyire annyit jelent, hogy nem Romani Ricci az :D Ha megtudok többet, frissítem a posztot!