CseresznyeszezON!!!

Én szeretem a cseresznyét.

Ugyan enni egy kicsit macerás nekem, mert megszállottan át kell vizsgálnom minden egyes szemet, hogy nincsenek-e benne "lakók", de ha ezt leszámítjuk, az egyik kedvenc gyümölcsöm - ráadásul valahogy végig is kisérte az életemet. Cseresznye volt a jelem a bölcsiben, aztán az oviban, van cseresznyés tetoválásom, és a szívemhez amúgy igen közel álló pinup-rockabilly stílus egyik fontos jelképe is.

Nem meglepő tán, hogy az illatát is szeretem.

És mivel a nyár a gyümölcsös illatok időszaka, úgy gondoltam, csokorba szedek pár cserkós parfümöt, hátha tudok segíteni valakinek, aki pont ilyesmit keres.

Tom Ford: Lost Cherry

Mi mással is kezdhetnénk a sort, mint a cseresznye-őrület kirobbantójával, a Lost Cherry-vel. Lássuk be, nem ez volt a világ első cserkóillata, de valahogyan mégiscsak sikerült nemcsak megalkotnia, hanem hirtelen be is töltenie egy korábban ismeretlen űrt a parfümrajongók univerzumában. Louise Turner 2018-ban tökéletesen ötvözte a cseresznye fanyarul gyümölcsös, de mégis keserűmandulás-likőrös jegyeit az édes-fűszeres, fás alappal, aminek eredményeképpen megszületett a legenda, ami azóta is viszonyítási alap a kategóriában. Az én orromnak a Lost Cherry egy marcipános konyakmeggy, ami ugyan nagyon szórakoztató tud lenni hűvösebb estéken, de tagadhatatlanul túl van árazva. Tartóssága vitatható, rajtam alvósparfümként még reggel is erősen érezni, de amikor kolléganőm befújta vele magát mellettem, kb fél óra múlva már valóban nem éreztem. Aki megteheti, annak tiszteletadási szempontok miatt vagy referenciaként érdemes lehet beszerezni belőle egy üveggel, de mára annyi nagyon hasonló illat van minden árkategóriában és minőségben, hogy én senkinek sem tudom jó szívvel ajánlani ezt a parfümöt. 

Avon: Far Away Beyond the Moon

Most rögtön messzire is evezünk a Lost Cherrytől, és a gyűjtemény legolcsóbb darabjával, a Far Away Beyond the Moon parfümmel folytatjuk a sort. Ahogy említettem, messzire megyünk, hiszen ebben az illatban van, aki fel sem fedezi a cseresznyét, pedig ott van az a fejjegyekben, csak olyan szépen egybesimul az éjjelnyíló jázmin virágosságával és a szantálfa komfortos simaságával, hogy valóban nem mászik az arcunkba. Teljesen hordható, biztonsággal ajándékozható, amolyan avonosan unalmas illat ez, de valamiért én mégis kedvelem. A testápolója amúgy jóval gyümölcsösebb, és nagyon kellemes érzetet is hagy a bőrön, úgyhogy azzal együtt szerintem érdemes lehet kipróbálni.

Carolina Herrera: Very Good Girl Elixir

A Very Good Girl Elixir a már jól ismert Good Girl alapra építkezve egy meglepően kellemes designer illattal vette ki részét a cseresznye-trendből. Ez a parfüm sem "lostcherry-s", egyátalán nem likőrös, inkább egy friss, édes, fiatalos gyümölcsillatot csempészett a vaníliás-kakaós bázisra, ahol a rózsa nagyon szépen, de diszkréten hangsúlyozza a gyümölcs savanykásságát. A leszáradás egy nagyon jóleső, amolyan hamisítatlan "goodgirlös" édes illat lesz, ami ruhákon meglepően hosszú ideig megmarad. Egyelőre a kedvenc Good Girl-flankerem, és mivel elég könnyen elérhető a jobb drogériák polcain, mindenképp javaslom kipróbálásra. 

Philly & Phill: Eve Goes Eden

A niche piacon sincs hiány cseresznyés parfümökből, és számomra az egyik legizgalmasabb darab közülük a Philly & Phill illata, az Eve goes Eden. Ez nem is cseresznye, ez határozottan meggy: jó savanyú, amit a bergamott csak tovább fokoz a fejjegyekben. A frissítő első benyomás után szépen lassan bontakozik ki a szinte borsosan bőrös, fás pacsuli-alap, ami aztán egy szerintem rendkívül szexi, kissé füstös, uniszex bőrillatban teljesedik ki. Sokan vannak, akiknek a felütés itt szinte már bántóan fanyar, szerintem inkább csak szokatlan - de pont ettől lesz izgalmas. Tartóssága, tere sajnos nem túl jó, de alkalmi vagy alvós illatnak pont emiatt tökéletes. Azoknak javaslom, akik nem rajonganak az édes illatokért, és nem zavarja őket egy kis savasság sem. 

Simone Andreoli: Vicebomb

A Vicebomb-bal már kezdünk visszakanyarodni a likőrös-mandulás Lost Cherry vonalra, és bár első szaglásra, vagy azoknak, akik annyira nem ismerik a nagy öreget, a két illat majdnem egyformának tűnhet, az egymás mellett tesztelés már rávilágított a különbségekre. Tom Ford illatában a cseresznye kicsir szúrósabb marad, és erőteljes mellette a mandulás-marcipános hatás, míg a Vicebomb-ot valahogy "lesimítja" a karamell és a krémes vanília. Ez azonban normál földi halandónak valószínűleg nem fog feltűnni, hiszen nüanszokról beszélünk csupán - de nekem ez most éppen elég ahhoz, hogy jobban húzzon a szivem a Vicebomb felé. Aminek amúgy simán lehet az is az oka, hogy ez most éppen újabb. Pár használat után az a tapasztalatom, hogy ruhán szépen megmarad az illat, de bőrön, a legtöbb gyömülcsös parfümhöz hasonlóan viszonylag illékony. Ez természetesen idővel változhat.

Fariis: Blazing Cherry (Kayali: Lovefest Burning Cherry klón)

Manapság már egy gyűjtőcikkből sem hiányozhatnak az arab illatok, főleg, ha jóárasok. A Blazing Cherry ilyen szempontból kicsit "meta", hiszen egy arab illat arab dupe-járól beszélünk, dehát ki vagyok én, hogy bárki fölött ítélkezzek (szoktam pedig, hehehe). Előre szeretném leszögezni, hogy én annyira nem ismerem a Lovefest Burning Cherry-t, de kolléganőmnek van, és az ő szagértelmére hagyatkozva mondhatjuk, hogy a Blazing Cherry valóban hasonlít a Kayalira. Ez az illat egy kicsit füstösebb, de likőrösen édes, enyhén mandulás cseresznyével indul, ami szintén óhatatlanul a Lost Cherry-t juttatja az ember eszébe. A leszáradás azonban már egy meglepően virágos irányba megy tovább, amiben én heliotrópot és fréziát vélek felfedezni, bár ezt semmi nem támasztja alá. Az igencsak kedvező árú Fariis parfümöt azoknak tudom ajánlani, akik nem várnak sokat ettől az illattól. Igen, ott a gyümölcsös nyitány, de aztán hamar egy friss, tiszta, nyárias virágillattá avanzsál, amit akár még elegánsnak is mondhatnánk. A "nyárra egynek jó" kategóriában tökéletesen megállja a helyét.

Riiffs: Elyssia Scarlet (Fragrance du Bois: Sirene klón)

A sort egy kifejezetten "sötét" illattal zárjuk, ami állítólag mégsem annyira sötét, mint a Sirene. Ha már ettél fekete cseresznyét, akkor tudod, hogy jóval sziruposabb, mint a "sima" társa, de nem annyira aromás, mint mondjuk egy amarena cseresznye, inkább sötét és édes. Az Elysia Scarlet fő illatjegye épp ez a fekete cseresznye akkord, amit szépen visz tovább bőrös és gyantás jegyekkel, de adnak hozzá kis fűszerességet a borssal, amit vaníliával és tejszínes jegyekkel lágyitanak, az Iso E Super pedig tartóssá teszi az illatot. Igen, messziről, kevésbé idomított orrnak ez is "lostcherry-s" lesz, de itt is a nüanszokban rejlik a titok, hiszen a Scarlet mellett a Lost Cherry tűnik virágosnak, ez pedig egy gazdagabb, fűszeresebb illat - ennek megfelelően uniszexbe is hajlik, bár talán nem annyira, mint az Eve Goes Eden, hiszen a Riiffs illata minden mélysége ellenére is édes(kés) és gyümölcsös marad. A csomagolás mérsékelten ízléstelen (főleg a Riifs stílusához képest), bár a folyton csörgő fityegőket igazán elfelejthetnénk már az üvegekről. Érdemes kipróbálni, és ha nem találjuk a bőr és a benzoin miatt túl férfiasnak, akkor lehet megéri beszerezni belőle, mert amúgy tartóssága és tere is rendben van.