Csóró vagyok, de Angelique Noir-ban alszok?

Régóta tervezgetem már ezt a posztot, mert lehet furának tűnhet, hogy csórónak mondom magam, de ehhez képest van otthon Guidance, Delina, drágábbnál drágább illatokról posztolok és közben lezseren el-elhintem, hogy a Guerlain: Angelique Noir-t leginkább alváshoz használom. 

Úgyhogy ez a mai poszt egyfajta számvetés - magammal és az olvasókkal szemben is, és talán hasznos lehet azoknak is, akik még újak az illatok világában, és nem győznek hüledezni az árak láttán.

Mert árak, azok bizony vannak. 

Azt már most el tudom mondani, hogy eredeti, teljes üvegeim csak azokból a parfümökből vannak, amikről saját képet posztolok a bejegyzésekhez, és ez kb annyi, amennyit a címlapon az ölemben látsz. Ezek között van 20+ éve Glamour magazinnal nyert Chanel, számos korábbi beszerzés, de néhány új is. 

Amikről viszont stockfotókat látsz, azokból vagy csak mintám/dekantom van, vagy "céges" parfümök - és akkor itt ebbe menjünk is bele egy kicsit

A "céges" parfümjeim

Korábban már említettem, hogy a parfümiparban dolgozok - semmi érdekes, izgalmas pozícióban, irodista vagyok egy SSC-ben - aminek köszönhetően jelképes áron juthatok a cég által gyártott illatokhoz. Korlátozott mennyiségben, a képen látható olcsó egyencsomagolásban, ami pont így néz ki, mintha a nyugati aluljáróban vettem volna őket valami kimérősnél :D de nem, ezeknél eredetibb illatokat nehezen találni, hiszen a gyártósórról jönnek, mielőtt elszállítanák a nagynevű megrendelőknek. A legdrágább, legkülönlegesebb parfümjeim szinte mind így kerültek a gyűjteményembe. Mivel nem kívánom nyilvánosságra hozni, hol dolgozok, ennél többet ennél a kategóriánál nem is időzünk.

A drága parfümjeim

Tavaly kezdtem el a hagyományt, hogy évente kétszer, születésnapomra és névnapomra meglepem magam 1-1 drága, kereskedelmi csomagolású parfümmel. Nehéz éven voltunk túl, a gondok ellen a munkába menekültem, így volt egy csomó túlórám, kerek évforduló is volt, úgyhogy azt mondtam, f*ckit, ennyit megérdemlek. Ezek lettek a Vanilla Powder és a L'eau Papier. A hagyományt tervezem folytatni idén is, de csak akkor, ha megint lesz olyan parfüm, ami akkora szerelem lesz, mint ez a kettő.

A "jóáras" parfümjeim

Ha kifogok egy jó lehetőséget, ráadásul olyan illatra, amit már ismerek is, és talomban is van, akkor azt szeretem kihasználni. Ez lehet egy leárazás egy amúgy sem vészesen drága illatra (Spicy Amber), egy alapból olcsó, de kicsit nehezebben fellelhető parfüm (Tahara Vanilla) vagy egy üveges maradék egy parfümös csoportban (Lush: Chelsea Morning, JHAG: Ode to Dullness). Korábban ilyeneknél hajlamos voltam vakvásárlásokba szaladni, de ma már jobban tudok önuralmat gyakorolni, így a zárójelben felsoroltak az összes idei beszerzésem - ebből a kategóriából.

Pafory - amúgy szerintem igazán szponzorálhatnának már, nem? :D

A Pafory szerintem egy tök jó lehetőség a niche illatok szerelmeseinek - a Scentbird-höz hasonló előfizetéses rendszerben működik, különböző konstrukcióik vannak, lehet venni teljes üvegeket, ajándékcsomagokat és megkérdőjelezhető értékű adventi naptárat is. Hátránya, hogy a legtöbb általuk forgalmazott márka a nagyközönség számára nem ismert - ami meg igen, arra szinte mindig felárat tesznek :D A 8 milis kiszerelés nekem tökéletes igazából, akinek sok parfümje van, nem is nagyon tud realisztikusan ennél többet elhasználni - de ha mégis, akkor lehet újrarendelni. 

Dekantok, minták, felfedezőszettek

A vakvásárlásokat igyekszem elkerülni, a boltban kipróbálás utáni vásárlásnak pedig nem vagyok a híve. Nekem igenis hordanom kell egy illatot, napokig is akár, mire valóban meg tudom ismerni - és erre kiváló megoldás a dekantok/minták beszerzése. Ezeket én szivesen veszem parfümös csoportokból, de a legtöbb parfüméria is kínál próbaadagokat az illataikból - még ha gyakran a rendkívül bosszantó kis bökős üvegekben is. Egy teljes felfedezőszettet venni szerintem többnyire nem érdemes, én jobban szeretem magamnak összeválogatni az illatokat. 

Nyeremények, ajándékok

Ritkán, de ilyen is van. Nyertem anno a Chanelt, a szépemlékű VIP Parfümnél egy utalványt, amiből egy Halloween Blue Drop-ot vettem, valamint ha eljutok nívósabb eseményekre, néha ott is kapunk egy kis ajándékot - de ez tényleg minimális része a gyűjteményemnek.

Összegzés és magyarázkodás 

Úgy érzem, kivételes helyzetben vagyok, nemcsak a munkám miatt, hanem azért is, mert attól függetlenül is megengedhetem magamnak ezt az amúgy elég költségessé is válható hobbit. Alapvetően nem vásárolni, hanem kipróbálni szeretem az illatokat, így mindig elég sok kis mintám van itthon - bár aztán a sok kicsi sokra megy elvét követve ezek a kisebb költségek is össze tudnak adódni a hónap végére. Ha ezt az egész fenti listát összeadom és átlagot vonok, akkor azért kiderül, hogy olyan 20-30K-t eltapsolok illatokra egy hónapban, ami még mindig jóval több, mint amit korábban elfogadhatónak tartottam volna, VISZONT - és itt most némi "lánymatek" fog következni - igazából más hobbira nem nagyon költök. Fodrászhoz, körmöshöz nem járok, kozmetikushoz is csak elvétve, ruhaneműt egyre ritkábban veszek, akkor is turkálok főleg, és mivel sportoktató vagyok, az edzésekért is inkább nekem fizetnek, minthogy nekem kelljen bérletet vennem bárhová. 

Szóval felnőtt, komoly (khöm) és megfontolt (lol) nőként tudatosan jutottam arra a következtetésre, hogy ennyit megérdemlek. Szerintem mindenkinek van valami gyenge pontja az életében, amire hajlamos kicsit többet áldozni, nekem ez lett az. De amíg örömömet lelem benne, és nem megy az általános megélhetésünk javára, talán ezzel nincs is semmi gond.

Szerintetek? :)