Élisire: Extrait Blanc - és a két féle ember

A nyárias-gyümölcsös-kókuszos illatok mellett most az úgynevezett bőrillatok mennek nálam nagyot - azaz az olyan visszafogott, semleges illatok, amik pont arra jók, hogy én ápoltnak érezzem magam, és hogy a hozzám nagyon közel állók érezzék, de amúgy nem töltenek be nagy teret. 

Az ilyen tipusú parfümök mostanában gyakran "molekulárisak", azaz valamilyen szintetikus összetevőre épülnek, mint pl ambroxan vagy Iso-E-Super, nagyon sokszor pézsmásak, és az illatpiramisban sokszor megjelennek az olyan megnyugtatónak tartott jegyek, mint a kasmír, szantálfa, vanília vagy éppen a rizs.

 Klasszikus példája ennek a kategóriának a nálunk sajnos nem kapható Glossier: You, a Juliette Has a Gun: Not a Perfume, az Escentric Molecules számos illata, de ide sorolható a Diptyque: L'Eau Papier, sőt, egyesek szerint a Kylie Jenner: Cosmic is.

Az Élisire a kevésbé felkapott niche márkák közé tartozik, alapítója a német gyökerekkel rendelkező Franck Salzwedel, aki saját bevallása szerint közreműködött az Armani Mania és az Acqua di Gio megalkotásában, valamit a Victor&Rolf-fal szoros együttműködésben hozták létre a Flowerbomb-ot is. Sajnos nem részletezte, milyen minőségben vett részt a folyamatokban, mert az említett illatok parfümőrei között nem jelenik meg a neve, gyanítom a kreatív/marketing csapat része volt, de erre ne vegyetek mérget. Kreativitását a festészetben is meg tudja mutatni, a 2020-ban alapított Élisire pedig ennek a két szenvedélynek az összefonódása lett.

A márkával való ismerkedést az Extrait Blanc-kal kezdtem, mert a minimalista design és az összetevők egy nagyon izgalmas bőrillatot sugalltak: amyris, gyömbér és verbéna a fejegyekben, melyet a szívjegyekben a narancsvirág és a tubarózsa virágos jegyei egészítenek ki. A rózsaszín bors pedig finoman fűszerezi a basmati rizses, szantálfás, kasmíros és pézsmás alapot.

Philippine Courtière parfümje azonban NEM bőrillat. Kiváló tere van, kellően tartós, és engem már a kifújás pillanatától kezdve egyértelműen egy indiai gyömbéres tejberizsre emlékeztetett - ami nem véletlen, hiszen az illat inspirációja éppen az indiai kheer, azaz fűszeres tejes rizsital volt. 

Nehezen tudtam azonban eldönteni, hogy jó-e nekem, ha gyömbéres tejberizs illatom van, így rögtönöztem egy gyors kis "piackutatást" a családom körében, és itt derült ki, hogy két féle ember létezik:

- sógornőm, nagyobbik unokaöcsém, zuram és anyukám egyetértett a tejberizs-asszociációval, és bár mindenki meglepően izgalmasnak találta, a hordhaóságot tekintve megoszlottak a vélemények

- a másik csoport, azaz bátyám, apukám és a kisebbik unokaöcsém viszont fűszeres gourmand helyett egymástól teljesen függetlenül egy dohos pincében érlelődő, szürke penésszel borított nedves krumpliszsákot fedezett fel az illatban, ami mindhármukban heves zsigeri reakciókat váltott ki.

Mindezek után én nem merem jó szívvel ajánlani ezt a parfümöt, bár én szerintem hűvösebb estéken szivesen fogom majd elhasználni a kis dekantomat belőle. Az ellentmondásos vélemények alapján azonban nagyobb társaságba, utazásokra vagy edzésre biztosan nem merem majd fújni, nehogy valaki rosszul legyen tőle körülöttem. Kipróbálni mindenképp érdemes amúgy, nagyon érdekes kis kisérlet lehet belőle :D