Heretic Parfum: Nosferatu Eau de Macabre

Nem tudom, Ti mennyire bírjátok a horror stílust, én személy szerint elég szívbajos vagyok ilyen szempontból (is), viszont irodalom- és kultúrtörténeti szempontból fejet hajtok a műfaj igényes képviselői előtt. Például van itthon egy példány Bram Stroker Drakulájából, de sose olvastam végig, és valószínűleg nem is fogom - de az elemzéseket, összefoglalókat mindig szivesen olvastam, mert azoktól nem borulok ki, de talán megtanulhatom belőlük, amit kell.

Valahogy így vagyok a filmes feldolgozásokkal is. Igen, én vagyok az a bosszantó humanoid a társaságban, aki végig csukott szemmel néz meg egy ijesztőbb filmet, de minden szpojlert és kritikát elolvas róla előre. 

Nem volt hát kérdés, hogy Robert Eggers Nosferatuját is nélkülem nézi meg a banda a moziban.

Amikor azonben megláttam, hogy a Heretic Parfummel karöltve a filmmel egyidőben előrukkoltak egy, a mozi által ihletett illattal, egyből felcsillant a szemem. 

És hát igen, megintcsak idáig tartott, hogy szerezzek belőle dekantot kipróbálni, mert hát vakon ilyesmit végképp nem rendelünk be. 

Heretic Parfum

Heretic, vagyis eretnek (és szinte hallom, ahogy gót érdeklődésű olvasóim szeme felcsillan). A brand története elég ikonikus, állítólag az alapító, Douglas Little egy dekorkozmetikai konferencián beszélt természetes összetevők iránti elfogultságáról, mire egy nagytudású nagyipari szakember azzal vágott közbe, hogy a természetes anyagokat csak hagyjuk meg a háziasszonyoknak és az eretnekeknek. És bumm, így lett a Heretic Parfum.

A márka saját hitvallása (érteeeed) szerint céljuk nem a hagyományok felrúgása, hanem azok szokatlan gyakorlása. Az ő esetükben ez a rendkívül stílusos arculat mellett azt jelenti, hogy igyekeznek csakis természetes anyagokkal dolgozni. Ahelyett, hogy kisimítanák a növények jellegzetes éleit, inkább hagyják őket saját karakterükben kibontakozni, így kompozícióik gyakran kiszámíthatatlanok, érzékiek, de mindig nagyon-nagyon különlegesek, szokatlanok lehetnek. Nem a természet idealizálására, hanem annak őszinte megjelenítésére törekednek, annak minden előnyével és hátrányával együtt, így lesznek a Heretic parfümök adott esetben tökéletlenek, de nagyon kifejezőek. Elméletük szerint az alapanyagok hagyományos, természetközeli feldolgozásának köszönhetően az összetevők természetes gyógyhatása is nagyobb szerepet kap az illataikban, ezáltal hatva még mélyebben a lélekre, és a viselő hangulatára. 

Megmondom őszintén, itt egy kicsit azért felszaladt a szemöldököm, mert én személy szerint nem hiszek ebben a nagy hippis csakatermészetesajóamesterségesmindméreg felfogásban. Egyrészt kezdhetjük azzal, hogy a kizárólag természetes összetevőket alkalmazó illatszerek stabil minőségét gyakorlatilag lehetetlen biztosítani. Ugyanúgy, ahogy egy jó bornál is, hiába készült ugyanarról a szőlőföldről, minden évjárat más lesz. Ez természetesen nem feltétlen baj, de senki sem örül annak, ha kifogy kedvenc parfümjéből, aztán ugyanazt újravásárolva valami mást kap. (hesteg batchbros, ugyebár) Gyakran a termékek biztonságos használatához van szükség mesterséges összetevőkre, tartósítószerekre, az úgynevezett "clean" mozgalom meg akkora porhintés, hogy külön posztot érdemelne. Kicsit azonban sikerült megbékítenie a márkának, mert a honlapon külön részt szentelnek arra, hogy kifejtsék, hogyan gondolkodnak ők erről, és röviden össze is foglalják a clean és természetes közti különbséget is. Ez rendkívül dicséretes, de azért tegyenek csak stabilizátorokat a keverékeikbe, legyen az szintetikus vagy kizárólag természetes eredetű. 

Nosferatu Eau de Macabre

A legendáriumok szerint Eggers úrnak dédelgetett vágya volt egy, a legújabb filmjét kisérő illat megalkotása, és némi kutatómunka után arra jutott, hogy ehhez a Heretic Parfum lesz a legtökéletesebb partner.

Nomen est Omen, mondhatnánk. 

Meg is keresték nyomban a márka mögött álló Douglas Little-t, akinek nem kellett sokáig tipródnia azon, hogy belevágjon-e. Eggers ragaszkodott hozzá, hogy Douglas lássa a még nem kész filmet, hogy megtapasztalhassa a hangulatát, képi világát. A vetítés meg is tette hatását, Douglas Little szinte villámcsapásként azonnal el is képzelte magában, milyen illata lehet az 1830-as évek vámpírok által "fertőzött" horrojának. A megalkotási folyamatban fontos szerepet kaptak a film jellegzetes képei és toposzai, ám az atmoszféra arra késztette a parfümőrt, hogy az eredetileg 38 összetevős formulát a végletekig leegyszerűsítse. 

Imádom, hogy a szokásos, a koncentrációt jelző edt, edp stb szerint az illat egy "Eau de Macabre". A csomagolás is igen precízen ki van találva, az üveget Orlok Gróf címere díszíti, a dobozban pedig kapunk egy kis füzetet is, amiből mindent megtudhatunk az illatról és az összetevők filmmel való kapcsolatáról. Ez eddig mind jó nagy élénk pirospont az én szememben.

No de milyen is a Nosferatu Eau de Macabre?

A kép, amit elképzelünk, egy eső által áztatott temető, vagy egy kastély nyirkos kriptája, ahol máglyával a kezünkben végzetszerűen összefutunk Orlok Gróffal. A temetői virágokat a filmben kiemelten fontos szerepet kapó orgona és ibolya képviseli, aminek az ambrette ad teret és mélységet. A nedves sírköveket nyilván petrichor adja, az időtllenül baljós hangulatot pedig orris, cypriol, vegán ámbra (ami amúgy hogy nem lesz szintetikuuuus??), oud és labdanum erősíti. 

Kifújáskor egy pár röpke másodpercig egy elragadó lilavirág-illat fogad minket, ám nagyon hamar belekúszik a füstös, bőrös alap, és a mindent átható petrichor. Sok helyről hallottam, hogy mennyire meglepően friss és üde ez az illat, és hogy mennyire szeretik a legnagyobb hőségben is északára magukra fújni. Hááááááát, izé, rajtam sajnos nagyon nem így működik. Papírra fújva még nem annyira, de a bőrömön teljesen olyan lesz, mint a temetőkben a csoffadt virágok gyűjtésére használt tároló jellegzetes illata, rothadó virágokkal, kormos gyertyacsonkokkal, és a poshadt vázavíz által átitatott betonalappal. Szóval ja, hozom a koncepciót, de nem mondanám egy hordható valaminek. Nekem instant fejfájás, de legalább lemoshatatlan.

A sajátommal egyidőben megleptem az egyik kedves barátnőmet is egy dekanttal belőle, mert tudtam, hogy anno nagyon érdekelte őket a férjével. Ők imádják ezt az illatot, szerintük "nagyon fini". Kipróbáltattam emberemmel is, ő a maga bőbeszédűségével annyit mondott, hogy neki ez igazából tetszik, és hogy ő nem érzi bántóan erősnek.

Összességében azt mondanám, hogy ez megintcsak egy nagyon izgalmas koncepció mesteri kivitelezése, ami előtt minden tekintetben megemelem a kalapomat, maga az illat viszont nekem, személy szerint hordhatatlan. Ha lehetőség adódik rá, mindenképp érdemes kipróbálni, mert valóban egy nagyon különleges, egyedi darab, és ki tudja, rajtad még lehet működni is fog. Én sajnálom, hogy rajtam ennyire rossz, mert amúgy elég menő lenne ezt viselni "signature" illatként, bár szerintem szinte kötelező mellé, hogy ruhatáradat főleg a fekete és lila színek uralják, és hogy ne szeress sok időt napon tölteni. 

Kíváncsisággal vegyes félelemmel várom, hogy vajon Eggers soron következő, farkasemberes filmjéhez jön-e ki illat. Nincs kizárva, hogy mindent elolvasok majd róla, de inkább kihagynám :D