Hogyan lehet parfümös posztot csinálni a Louvre-rablásról?

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ízléses dolog-e egy parfümös poszttal "elbagatellizálni" ezt az ügyet, de úgy gondolom, az október 19-i rablás, minden pofátlanságának köszönhetően annyira ikonikus pillanata marad a 2020-as éveknek, hogy vétek lenne nem megemlékezni róla - még ha kissé komolytalanra is vesszük a dolgot.

Nem gondolnám, hogy van még bárki, aki nem tudná, hogyan is történt az eset, de dióhéjban: október 19-én nem sokkal nyitás után maszkot és láthatósági mellényt viselő alakok libbentek be a Louvre egyik emeleti ablakán, pár perc leforgása alatt kiflexelték a plexit és zsebre raktak mindent, amit tudtak - ez esetben 9 darabot Eugénia császárné koronaékszereiből, aztán kint várakozó kollégájuk autójába pattanva elszeleltek. Az anyagi kár jelentős, az eszmei érték felbecsülhetetlen. A Louvre biztonsági főnöke benyújtotta a lemondását, de visszautasították.

The Audacity (= vakmerőség, merészség, pofátlan bátorság)

Nem tudok napirendre térni afölött, hogy így, a XXI. században, amikor már gyakorlatilag a Skynet kopogtat az ablakunkon, ennyire "elavult", mondhatni analóg technikával ki lehet cselezni a világ egyik legnagyobb múzeumának védelmi rendszerét. A hvg.hu cikkjében különösen tetszett, hogy nem lehet tudni, "hogy az emelős járművet ők vitték-e a helyszínre, vagy a múzeumnál végzett munkálatok miatt eleve ott parkolt". Ugyan ki is tartaná észben egy hivatalos felújítás során használt munkagépek leltárba vételét, hát nem igaz?

A biztonsági intézkedések részeként a látogatókat kiterelték, az ajtókat pedig bezárták - a sors fintora, hogy pont a pánikoló tömeg és a nehéz zárak lettek a fontos okai annak, hogy a kiérkező rendőrök nem jutottak be időben a rablás helyszínére.

Az meg külön csodálatos, hogy menekülés közben egy koronát hopp, elejtettek - de legalább ez megvan, még ha kicsit meg is ütődött szegény, ahogy lepattant az árokba az aszfaltról.

Az igényes újságírás egyik vezéralakjaként számon tartott Borsonline.hu aztán két nappal később megcsinálta azt az interjút, amit mindenki várt: a fegyveres rablások hazai legnagyobb szakértőjét, Ambrus Attilát kérdezték a Louvre-eset kapcsán, aki amúgy viccen kívül rendkívül értékes információkkal és véleményekkel kényeztette az olvasókat.

Oh, what a time to be alive.

The Aftermath

Október 26-án két gyanúsítottat elfogtak, egyikük épp Algériába tartott, a másikuk Párizsban bujkált. Azonosításuk hátrahagyott DNS minták segítségével történt (mert legalább mindent is összefogdostak kesztyű nélkül, amíg ott voltak), ám két fő még hiányzik. Nincs kizárva, hogy a múzeum biztonsági csapatának egyik tagja kapcsolatban állhatott a rablókkal. Most abban bízhatunk, hogy az ékszerek a hiányzó két embernél lesznek, vagy abban, hogy már akár el is kerülhettek egy gazdag kultúrsznob gyűjteményébe EGYBEN - mert ezeket a kincseket feldarabolni, összetörni vagy beolvasztani jóval nagyobb bűn, mint a rablás maga. 

Hogy lesz ebből parfüm?

Jó, tudom, erőltettett a dolog, el is határolódom, de elgondolkodtam rajta, hogy vajon milyen illatot viselhettek az elkövetők. Annyit tudunk, hogy 4-en voltak, valószínűsíthetőleg mind férfi, és hogy nem szeretnek kesztyűt hordani. Következzék hát az én elméletem arról, hogy milyen emberek is lehettek ők, és hogy szerintem mit viselhettek a láthatósági mellényeik alatt.

Flexes Támadó #1,

Az első számú aktív rabló valószínűleg nem szívbajos, vakmerő, kellően arrogáns, és jelentős fizikai erővel rendelkezhet, mert azért komoly munka átvágni egy biztonsági üveget, akárhogyan is nézzük. A pofátlan tetthez pofátlan illat jár, így az ő illata a Pernoire: Oudian.

Flexes Támadó #2

A másik támadó valószínűleg szintén egy karakteres jellem, ám két dudás ugye nem fér el egy csárdában, de azért a csapatban így is előkelő helyet foglal el - legalábbis szerinte. Nem kizárt, hogy nem ő az Ész a bandában, de fizikai erejének nagy hasznát vették a lebonyolításban - ám gyanús, hogy az ő kezéből esett ki az a bizonyos korona. Hozzá szerintem az egyik klasszikus selyemfiú-illat, a Versace: Eros illik.

A Szervező

A rablás kitalálója és háttérből irányítója már valószínűleg régóta tervezgeti az akciót, remélhetőleg már jó előre meg is rendelték tőle az ékszereket dúsgazdak műgyűjtők, és mostanra végre megtalálta a két bivalyerős félnótást is, akik el is végzik helyette a piszkos munkát. Gyanúsan jó ismeretekkel rendelkezik a biztonsági rendszer hiányosságait illetően, és valószínűleg szivesen olvas krimiket is - de annyi esze azért nem volt, hogy adjon egy pár gumikesztyűt a flexes haveroknak. Ő a csendes megfigyelő, aki suttyomban szövögeti a terveit, sosem akar feltűnést kelteni, inkább beilleszkedik, aktív, amikor kell, hogy ne vetüljön rá a gyanú árnyéka se. Az ő illata a közönségkedvenc Armani: Stronger with you.

A Sofőr

Minden rabláshoz kell valaki, aki azt se tudja hol van, vagy épp tudja, de annyira ideges, se enni, se aludni nem tud miatta. Valószínűleg ő manőverezte oda a darut az ablakhoz is, aztán átült a kisautóba, és rettegve várta, hogy mellé huppanjanak a fiúk az ékszerekkel. Idegállapotát dohányzással és némi zöldáruval próbálja lecsillapítani, így az ő illata az Akro: Haze.