Illatosítsunk filmeket: Bonjour, Svájc!

Ez a bejegyzés meglehetősen niche, csak a társadalom egy bizonyos rétege számára lesz érdekes - de ez a réteg az én népem, úgyogy nem bírtam ki, hogy ne írjam meg :D

Az utóbbi idők legjobb filmélménye a 2023-as svájci szatíra, a Bonjour, Svájc volt. Peter Luisi filmjében a generációk óta többnyelvű Svájcban egy népszavazást követően a franciát nyilvánítják hivatalos nyelvvé. Főhősünk, Walter Egli a Bundespolizei alkalmazottjaként felelős az új törvény bevezetéséért, és új társával, Jonas Bornard-dal együtt kapják a feladatot, hogy az olasz nyelvű Tessin tartományban felszámolják az állítólagos ellenállást. 

Hát én régen nevettem ennyit filmen, mint ezen. Jó, nyilván segít, ha az ember nyelvtanár, svájciakkal és olaszokkal dolgozik együtt, és próbál franciául tanulni, de a mellékszereplők zseniálisak, a poénok és a fordulatok pedig annyira zsigeriek, intelligensek és meglepőek tudnak lenni, hogy ez a film mindenki számára kellemes meglepetés lehet. A kiváló filmzene, a remek vágások és effektek sokadik nézésre is lenyűgözőek. Amúgy a moziban szerintem a közönség nagy része nyugdíjas nyelvtanár lehetett, mert nekünk elég volt meghallani a "sviccedüccs"-öt, és már dőltünk is a nevetéstől. 

Bölcsészek előre!

Olyan sokáig jártak a fejemben a karakterek, hogy egyszercsak elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon milyen parfümöt használhatnak - úgyhogy egy hirtelen huszárvágással így lesz az impromptu filmajánlóból mégiscsak parfümös poszt. Következzenek hát a szereplők illatai - szerintem.

Walter Egli (Beat Schlatter)

A kissé csetlő-botló, az élete monotonitásába beletörődött svájci német közalkalmazott, Walter Egli valószínűleg nem egy fraghead. Én úgy gondolom, évtizedek óta ugyanazt az arcszeszt használja, amit már az édesapja is kedvelt, és nem is szándékozik ezen a jól bevált recepten változtatni. Walterünk illata ennek megfelelően nem is lehetne más, mint egy jó öreg Fabulon :D Az illatjegyek után hiába kutattam, de emlékeim szerint ez egy oldschool fougére, amiben megszaladt kicsit a pacsuli. Nincs ember a világ ezen részében, aki ne találkozott volna ezzel a "tiszta, hűvös, férfias" illattal, és hálistennek a mai napig elérhető, igencsak baráti áron. 

Francesca Gamboni (Catherine Pagani)

A karakán, de melegszívű Francesca szerintem csakis egy hagyományos olasz illatház parfümjét viselheti, ami nem is terheli meg nagyon a pénztárcáját, így a L'Erbolario háza táján néztem szét. Mindenképp uniszex illatot kerestem neki, hiszen minden nőiessége mellett mégiscsak vezetői szerepet tölt be a férfiak által dominált ellenállásban. Vaciláltam a fűszeresen édes Méharées-en is, de aztán végül a citrusos, gyümölcsös-fás Fico mellett döntöttem - ebben valószínűleg befolyásolt a film napfényes környezete is. A fügés-friss illat szerintem gyönyörűen egészíti ki a karakterből áradó energiákat, megvan benne a tisztaság és a játékos pimaszság is, ami miatt Francescát szeretjük. Nem tudom, hogy vagytok vele, de szerintem ebből a nőből árad a stabilitás és az összeszedettség, emiatt szerintem valószínűleg a termékcsalád többi tagját is használja, tusfürdőt, testápolót ugyanebben az illatban, így akkor is körbelengi egyéni auraként jellegzetes illata, amikor bokros teendői közben esetleg elfelejt reggel parfümöt szórni magára.

Jonas Bornard (Vincent Kucholl)

Számomra lenyűgöző, hogy egy ennyire német fejszerkezetű szinészt választottak egy ennyire francia karakter eljátszására, de működik :D Főleg, ha el tudjuk engedni, hogy Barney Stinson kiköpött mása - de csak külsőre! A rettentő szögletes, sokáig érzelemmentesnek mutatkozó Jonas munkája jellegéből adódóan valószínűleg egyátalán nem visel parfümöt - hiszen az is felismerhetővé tenné. Én úgy gondolom, Jonas kizárólag semleges illatú szappant használ, és ruháit is egy kiváló tisztítóerejű, de parfümmentes mosószerrel mossa. Öltözékéhez hasonlóan illata is mindig makulátlan, kínosan tiszta, és mentes mindentől, ami bármit is elárulna személyiségéből. Aztán ki tudja, lehet egyszer majd kap Francescától egy Ginepro Nero szappant, amit elhasznál majd, de nem veszi újra.

Enzo Castani (Leonardo Nigro)

Az ellentmondásos, de szerethető karakter a film legvégére nyílik ki igazán, számos vidám percet okozva a történelemben és politikában minimálisan is jártas néző számára. Zseniálisan megírt és kivitelezett figura: a papagáj, a szivar, a rum, a jelmez, és mindehhez Leonardo Nigro hibátlan játéka - minden tökéletes. Az ő illatán nem kellett sokat gondolkodnom. Jacques Zolty: Cubata - kell ezt magyaráznom? :D Az illatjegyek között ott a dohány, a rum, mindezt kiegészítik egzotikus fűszerek és fás jegyek - számomra ez a parfüm olyan, mint beleszagolni egy gyakran használt humidorba. Az igazi jó, nyers szivaroknak van egy jellegzetes, nem (feltétlen) kellemetlen "trágyaszaga", ami gyönyörűen megjelenik a Cubata-ban is, ami szerintem egyátalán nem idegen egy olyan embernek, aki nagy katonai fanatizmusában valószínűleg néha napokig nem alszik, és nem is vált ruhát.

Rosemarie Egli (Silvia Jost)

Abszolút kedvenc karakteremről sajnos nem sikerült filmbéli képet találnom, de ezen a portrén talán átjön, mennyire vagány ez a nő. Újabb tökéletes mellékszereplő, akinek ikonikus első mondata indítja be a film cselekményét, és az ő és két kis barátja hathatós segítségének köszönhetően jut el a történet a megoldásig. Minden pillanata a filmben arany. Az illatot, amit szerintem használ, egy metróélmény ihlette. Történt ugyanis, hogy egy unalmasnak igérkező hármasmetrós utazásom egyik megállójában felszállt a szerelvényre egy teljesen konszolidált néni, otthonkaszerű virágos ruhában, dauerolt rövid hajjal, csinos kis bőrretiküllel a kezében - és ahogy leült mellém, megéreztem, hogy Mugler: Alien-t visel, méghozzá bátran adagolva. A kontraszt olyan erőteljes volt, hogy nem tudtam másra gondolni, minthogy ez a néni valószínűleg revolvereket tart otthon a csipkés abroszok közé hajtogatva a szekrényében, és hogyha mandulaillatú teával kínálna, udvariasan visszautasítanám (Roald Dahl rajongók előnyben). Nekem azóta is ő a "badass nagymama" megtestesítője, és amiatt Rosemarie Eglinek is csakis az Alien-t tudom elképzelni, és szerintem tökéletesen passzol is: szokatlan, de nem elérhetetlen darab, jobb drogériákban is megtalálható, és bár nem mindennapi, mégis egy klasszikus parfüm, ami mindenképp egy erős választás egy forradalmi lelkületű, gátlástalan "néninek"