Juliette Has a Gun: Ode to Dullness

Egy pillanatra kevésbé fullasztó a hőség, és én máris nyúlok kedvenc takaró alá kuckózós parfümjeimhez - hiába no, örök optimista vagyok.

Romano Ricci márkájáról már korábban, a videós időkben volt szó a Szimatóriumon, akkor a Not a Perfume kapcsán, mely azóta is legikonikusabb illatuk. Ha esetleg ismerős lenne Romano vezetékneve, az nem véletlen, hiszen nagymamája a legendás Nina Ricci volt, így mondhatni, hogy beleszületett a szakmába. 

A brand a szokatlan névvel fegyvert ad Shakespeare hősnőjének kezébe, mely nem más, mint maga a parfüm - az illat, mellyel csábítani lehet, és ami egyben a stílus és eredetiség kifejeződése is.

Nah ehhez képest az "Ode to Dullness" egy szép kanyar - a dullness egy nehezen lefordítható kifejezés, leginkább semmilyenséget, unalmas egyhangúságot jelent talán, mely a mai individualista világban egy elég merész, bár kétségtelenül eredeti PR fogás. A minimalista kompozíció egy kis pihenésre, elcsendesedésre és reflektálásra ösztönzi a parfümrajongókat. Magához ölelő, tiszta illat, ami olyan, mintha kedvenc pihepuha takarónkba burkolóznánk.

Fejjegyekben a csillagánizs szolid, melegséget sugárzó illatát a frézia lágyítja, és a lágy, puha hatást csak tovább erősítik a szívjegyekben a kasmírvirág és a szantálfa, valamint az alapjegyekben a pézsma, míg a kezdeti fűszerességet aztán a tonkabab fogja továbbvinni és tartóssá tenni. Az összhatás egy édesen fűszeres, bőrbe olvadó, finoman ölelő illat lesz, ami tényleg olyan, mint egy őszi szinekben pompázó, meleg kasmírpulóver. Szerintem ezt az illatot vétek túlfújni (bár lehet), mert az Ode to Dullness-nek valóban a minimalizmusában van a varázsa. Természetesen összetetteb azért, mint a Not a Perfume, ami miatt az egykomponensű illatok rajongóinak sok is lehet, de én hidegebb estékre, olvasáshoz, gőzölgő teával a kezemben nem is tudok nála tökéletesebbet elképzelni.

Itt felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire hasonlít a L'eau Papier-hoz, amiről szintén hasonlókat mondtam, és azt gondolom, hogy ugyan a kényelmes, bekuckózós hangulat mindkettőnél megvan, a fűszerek miatt a JHAG parfümje sokkal édesebb és melegebb hatású lesz, míg a Diptyque illata inkább tiszta és hűvös - a L'eau Papier a könyv, ami magával ragad, az Ode to Dullness pedig a takaró, amibe belebújsz. 

Az ánizs karakteres jegye miatt én nem javaslom vakvásárlásra ezt az illatot sem, de hálistennek elég jó felfedezőszettjeik vannak, és az illatok elérhetőek 7.5 ml változatban is.