Kategorizáljunk!

Niche, designer, drogériás, high-end - ezek talán a kategóriák, amiket a parfümvilágban leggyakrabban hallani, de én úgy látom, néhol kezdenek összemosódni a néha amúgy is mondvacsinált határok a csoportok között. Ha Te is el tudsz néha bizonytalanodni, hogy most mi micsoda, akkor lehet neked is hasznos lehet ez a bejegyzés, amiben megpróbálom összeszedni a fellelhető, és valamennyire talán megbízható infómorzsákat ezzel kapcsolatban. Természetesen én sem vagyok a Legnagyobb Tudás Őrzője, úgyhogy egyet nem érteni továbbra is ér - elsősorban instán, mert ide még mindig nem sikerült kommentszekciót szerkesztenem...
Designer vs Niche
Ezt nagyon szeretik túlgondolni, de itt valójában csak arról van szó, hogy ha egy adott márka csak és kizárólag parfümökkel foglalkozik (esetleg hozzá tartozó tusfürdő, testápoló még belefér, de értitek na), akkor niche; ha pedig nem a parfüm a fő irányuk, hanem vannak más, fontosabb termékcsoportjaik is, úgymint ruházat, kiegészítők, dekorkozmetikumok vagy éppen lakberendezési termékeik, akkor designerek. Ennyi, és nem több.
Általánosságban elmondható, hogy a designer illatok többnyire az eladhatóságot tartják a legfontosabb szempontnak, így ezek a parfümök kevésbé kísérletezőbbek, nem mernek annyira nagyot kockáztatni egy szélsőséges illatjeggyel vagy kombinációval, viszont megbízhatóan kellemes, hordható illatok ezek, még ha annyira nem is izgalmasak egy tapasztaltabb parfümhasználó számára. Legismertebb designer házak közé tartozik például a Dior, a Chanel, YSL vagy a Gucci.
A niche házak szintén meg akarnak élni valamiből ugyebár, de ők az elterjedt nézetek szerint nem érzik annyira kötelességüknek a trendek követését. Az illatok koncepciója gyakran jóval összetettebb, sokszor próbálnak történeteket elmesélni olfaktív eszközökkel, mernek elkalandozni a szokatlanabb illatjegyek vagy párosítások világába, szeretik személyesebben megszólítani a potenciális vásárlókat, és az alkotói elképzelés vagy a művészi szándék néha fontosabb is lehet, mint a hordhatóság. Ismertebb niche márkák például az Amouage, a Byredo, MFK vagy éppen a Nishane.
Egyre inkább azt látom, hogy a mai nyelvhasználatban mindenre elkezdték rásütni, hogy niche, ami kicsit különlegesebb, kimagasló minőségű/árú, avgy épp nehezebben beszerezhető, de jó ha tudjuk, hogy azért ennél konkrétabban ki lehet jelölni a határokat.
Fölösleges azon is túl sokat időzni, hogy jobb minőségűek-e az alapanyagok, hiszen igazából a legtöbb niche és designer márka is ugyanazokkal a nagy parfümgyárakkal dolgozik együtt, hasonló költségvetéssel, szóval komoly különbségekről igazából nem beszélhetünk.
Felmerülhet viszont akkor a kérdés, hogy akkor most például az eredetileg öltönyökkel foglalkozó Marc Antoine Barrois az mégsem niche, hanem designer? Tulajdonképpen mondhatjuk, bár mostanra talán kijelenthetjük, hogy szépen lassan a parfüm lett a fő termékcsoportjuk. Én például meg tudok lepődni azon is, hogy a Kilian-t a designerek közé sorolják, mivel viszonylag elérhetőbb, és tagja az LVMH-csoportnak, de ha az eredeti definíciót nézzük, akkor bizony a Kilian is niche.
És akkor itt szoktam elgondolkodni, hogy akkor most a Lush, a L'Occitaine vagy az Yves Rocher hova tartozik? Vagy az arab márkák, amik tényleg csak parfümökkel foglalkoznak, de valahogy mégsem érezzük helyesnek azt mondani, hogy a Paris Corner az niche.
Drogériás, High-end, Luxus
Másik csoportosítási lehetőség az, hogyha a parfümök árát nézzük. Ugyan nehéz konkrét számokkal behatárolni a mai infláció mellett, de valahol azért mindannyian érezzük, hogy a DM/Rossman polcain fellelhető, mondjuk úgy, hogy max húszezres parfümök alkotják a "drogériás" kategóriát, a Douglas/Marionnaud/Müller parfümériákban található, főleg designer illatok a "high-end", a többszázezres darabok pedig már a "luxus" csoportba sorolhatók - bár itt van némi játéktér, az adott vásárló pénztárcájának mélysége alapján. Nekem például luxus egy nyolcvanezres illat, van akinek a 150 is belefér. Nagyon meglepődtem egyszer, amikor egy ismertebb parfümös csatornától tippeket kértek drogériás parfümökre, és Jean Paul Gaultier, Carolina Herrera voltak a javaslatok között - szerintem ezek az illatok túlmutatnak a "drogériás" árkategórián, de, mint ahogy mondtam, ez azért valamennyire szubjektív.
Arab parfümök
Szerintem abban is megegyezhetünk, hogy az úgynevezett "arab parfümök" mára önálló kategórává nőtték ki magukat, és itt ne a származási országot nézzük, hiszen nyilván a Közel-Keleten is találhatók designer, niche és luxus márkák egyaránt. Amit azonban mára a köznyelv "arab parfümnek" hív, azok az elérhető árú, gyakran ismert designer vagy niche illatok által inspirált, többnyire rendkívül ízléstelen csomagolású darabok, amiket ugyan már egyre többször látni drogériák polcain, leginkább internetről rendelve vagy erre szakosodott üzletekben lehet beszerezni. Gondolok itt az olyanokra, mint a Lattafa, a French Avenue, Paris Corner, Afnaan, Riifs, és még sorolhatnám.
És kik azok az indie-k?
Ugyan az indie parfümökről annyira nem esik sok szó, én szeretném most megemlíteni őket, mert itt is van egy kis kavarodás. A szagértők az indie márkákat gyakran a rossz minőséggel azonosítják, de ez nem teljesen igaz. Az tény, hogy az idie márkák parfümőrei sokszor nem a klasszikus parfümőriskolákban végeztek, hanem vagy alternatív, vagy teljesen autodidakta módon tanulták ki a mesterséget - ha más nem, olyan szinten, hogy a saját elképzeléseiket meg tudják valósítani. Gyakran fordul elő, hogy egy vagy két ember áll egy-egy márka mögött, és teljesen egyéni koncepcióval dolgoznak, de ez nem előfeltétele ennek a kategóriának, hiszen az indie annyit jelent, hogy nem tartoznak egyik óriásvállalat (LVMH, Estée Lauder, Kering, stb) szárnyai alá se. Ide sorolható (ha jól tudom, de ez persze azóta változhatott) például a Toskovat, a Meo Fusciuni vagy a Sarah Baker Perfumes.
Ahogy látjátok, összetett kérdés ez is, és lehet nem is érdemes túl sokat törni rajta a fejünket, hiszen a lényeg mindig az marad, hogy jó illatúak legyünk, a saját lehetőségeinkhez és igényeinkhez képest.
A céltalan filozofálás meg maradjon a bloggerek öröme ;)