Lush: Chelsea Morning

Év elején jól megfogadtam, hogy nagyon át fogom gondolni az idei parfümvásárlásaimat, és hát ezt elég hamar elbuktam, mert hirtelen impulzustól vezérelve rögtön január végén lecsaptam egy már kipróbált Chelsea Morning-ra egy parfümös csoportban.

Annyi mentségem hagy legyen azért, hogy ezt nem mondanám teljesen vakvásárlásnak, mert már próbáltam a boltban, dehát egy Lush üzletben hamar elfárad az ember orra, és a visszajelzések és vélemények alapján nagyon érdekelt, hogy milyen is ez az illat tulajdonképpen. 

Külön pirospont, hogy egy Joni Mitchell számról lett elnevezve. 

Kifújáskor brutális mennyiségű citrom csapja arcon az embert, az igazi jó, olajos-citromhéjas fajtából, ami sokak szerint bántóan szintetikus, vagy épp tisztítószeres, nekem tényleg azt hozza el, amikor reszelem a citromhéjat a sütibe. Aztán ezt a fanyar frissességet hamar megtámasztja a tonka és a karamella illata, melyet a görögszéna fűszerez meg, és az összhatás nekem olyan, mintha egy tányér frissen elkészült, néhol icipicit odapirult nagyonvajas fűszeres karamellás keksz lebegne egy sűrű citromfelhő alatt. 

Hirtelen nem emlékszem, hogy Alice DuParc, vagy Arlene mondta a Delicious Delights csatornáról, hogy ebben az illatban az a legjobb, hogy nem tökéletes, és szerintem ez nagyon találó. 

Igazából nekem sem áll össze a két fővonulat, nem lesz citromos keksz, hanem lesz citrom, és lesz keksz - de mivel mindkettőt szeretem, ezzel én teljesen ki vagyok békülve. 

Sokan hasonlítják az Akro Bake-hez például, hát a Chelsea Morning közel sem annyira kifinomult, de tény, hogy azért mindkettő citromos süti. 

A tartóssága viszont nem a legjobb, bár jó tere van, főleg a kifújás utáni egy-két órában, egy teljes munkanapot nem bír ki, inkább olyan 4-5 órát.