Maison Mataha: Printemps Blanc

A sokáig egyetlen illattal operáló Maison Mataha tavaly egyszercsak a lovak közé csapott, és hirtelen piacra dobta két új illatát, a popkornos-csokissütis Brownie Pop-ot és a tejszínes-epres cukorkát fotorealisztikusan idéző Évasion Bonbon-t. És amikor már elkönyveltük volna gourmand márkának a házat, bumm, itt a fehérvirágos Printemps Blanc - mely ugyan nem távolodott el teljesen a gourmand illatjegyektől, ez már korántsem egy "ehető" illat.

Vincent Ricord parfümje grépfrúttal és narancsvirággal indít, és a kettő együtt nem citrusos friss, hanem inkább egy tiszta, enyhén púderes virágillattá egyesül, melyet a szívjegyekben jázmin és fehér tea támogat. A grapefruit és a fehér tea citrusossága sem viszi el fanyar irányba az illatot, épp csak arra elég, hogy ne legyen túl édes az összhatás. A púderes puhaságot aztán vanília és szantálfa teszi tartóssá az alapjegyekben.

Tavaszra-nyárra tervezték, ennek megfelelően kellően könnyed, egyátalán nem fojtós, és pár óra után jól esik újrafújni, hogy felfrissüljünk kicsit.

Letisztult, kifinomult virágillat, teljesen hordható, nem fogja senkinek sem szúrni az orrát, tényleg nem tudok semmi rosszat elmondani erről a parfümről - azt leszámítva, hogy ennek megfelelően nem is túl érdekes. Van helye az ilyen típusú illatoknak a világban, simán el tudom képzelni, hogy valaki ezt választja egyetlen és állandóan hordott illataként, mert tényleg egy nagyon kellemes darab. 

Őszintén szólva szerintem talán nem ennyire minőségi, de hasonló karakterű illatokat találhatunk a designerek között, vagy akár a drogériák polcain is, jóval kedvezőbb áron. Persze ha Nálad betalál, és úgy érzed, ez A Te Illatod, akkor hajrá, érdemes összespórolni rá - de ha az amúgy is nagyobb gyűjteményedet akarnád gazdagítani egy tavaszi-nyári púderes fehérvirágillattal, akkor szerintem inkább nézz szét a kedvenc illatszerboltodban, hátha találsz helyette valamit.