Matiere Premiere: French Flower és Parisian Musc

Haladunk tovább a Matiere Premiere parfümökkel, és hálistennek már most ki tudom jelenteni, hogy a Vanilla Powder-hez vagy az Encens Suave-hoz hasonló telitalálatok számomra már nincsenek a kollekcióban, így nem kell azon tipródnom, melyik vesémet adjam el, hogy be tudjam szerezni a sorozat többi darabját is. (Amúgy valószínűleg a 6 mililiteres kis apróságokra mentem volna rá, vagy dekantokra - nyilván :D )

A mai két illat számomra eléggé egy kategóriába tartozik, így kivételesen nem szedtem őket külön bejegyzésekbe- meghát, ebben a melegben kinek van energiája sokat posztolni, nem igaz?

French Flower

Aurélien Guichard szerint a francia virág nem más, mint a tubarózsa, mégpedig azért, mert virágzáskor esténként a grasse-i tubarózsamezők olyan illattal árasztják el a környéket, amit a helyiek is csak "vágykeltőnek" neveznek. Ezt a friss, érzéki illatot próbálták üvegbe zárni ezzel a parfümmel, melyben a középpontban álló nyersanyag, azaz a tubarózsa fehérségét nigériai gyömbérrel hangsúlyozták, zöldes frissességét pedig kínai tealevél-kivonat és körte erősítik, így a French flower nem lesz (annyira) rágógumisan édes, hanem megmarad egy tényleg könnyű, friss, de mégis nagyon gazdag, buja virágillatnak. Az ambroxan jelenléte itt is tagadhatatlan, mert bár nem ordít és nem fojtós, a leszáradása elhajlik Fleur Narcotique irányba - amit én speciel nem bánok, de tudom, hogy aki érzékeny a szintetikus ámbrára, annak sok lehet. Nagyon elegáns, kellemes terű, jó tartósságú parfüm, a tubarózsa rajongóinak kötelező kipróbálni szerintem. Az én gyűjteményem egyetlen tubarózsája a Fracas eau Fraiche Robert Piguet-től, és ugyan a Fracas jóval édesebb és rózsaszínűbb, mint a French Flower, mégis redundáns lenne a kettő. 

Parisian Musc

A pézsma és én nem mindig találjuk meg a közös hangot, illetve hát pontosítsunk: nagyon ritka az olyan parfüm, amiben nincs legalább valamennyi belőle, még akkor is, ha az összetevők között nem tüntetik fel. De egyrészről nem mindegy, milyen arányban, másrészt az sem, hogy számos változata közül épp melyikkel találkozunk, és hogy hogyan reagál az adott molekulára a saját bőrünk is, vagy hogy milyen illat-asszociációkat hoztunk magunkkal a múltunkból. Így lehet, hogy az a Narciso illat, ami máson hihetetlen szexi és izgalmas, az rajtam chemotox. Vagy hogy például egy Une Musc sokak szerint az egyik legzseniálisabb, legtisztább pézsma a piacon, de ha én fújom magamra, mosatlan popsi aroma leng körül egész nap. 

Na a Parisian Musc viszont kiválóan működik rajtam, ami lehetséges, hogy azért van, mert itt nem az "állati", hanem a növényi pézsmát, azaz az ambrette-magokat állították fókuszba, aminek fás akkordjait virginiai cédrusolajjal árnyalják. A minimalista kompozíció utolsó eleme nem más, mint az ambroxan, melynek feladata, hogy a fás és a pézsmás jegyeket összekösse. Ugyan sok helyről hallottam, hogy ez az illat sokkal inkább fásabb, rajtam ez az oldala nem igazán jön ki, inkább egy nagyon megfoghatatlan de tiszta, enyhén mosóporba hajló illat lesz, ami meglepő módon az én bőrömön nem lesz túl tartós. Gyanús, hogy csak az én orrom engedi el, hisz minden összetevője legendásan sokáig megmarad, és amúgy a Matiere Premiere is híres arról, hogy szinte lemoshatatlanok a parfümjeik. 

Tökéletesen értem, hogy miért az egyik legnépszerűbb darabjuk, de engem nem fogott meg annyira, hogy be is ruházzak rá - bár benne van a potenciál, hogy szép lassan aztán felkúszik a ranglétrán.