Matiere Premiere: Metal Lavender

Aurélien Guichard saját márkája, a Matiere Premiere nem először szerepel a Szimatóriumon, hiszen mára az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. És úgy néz ki, egészen egymásra is sikerült hangolódnunk, ugyanis egy ideje már várok tőlük egy levendulás illatot, erre bumm: május elején megjelenik a Metal Lavender.

Matiere Premiere 

Valamikor 2015-ben, amikor a saját parfümmárka ötlete még fel sem merült benne, Aurélien Guichard elhatározta, hogy elindít egy rózsaültetvényt Grasse városában. Nem volt teljesen légből kapott ez az elképzelés, hisz már a nagyszülei is generációk óta neves termesztők voltak azon a vidéken, és édesapja, a parfümőr Jean Guichard amellett, hogy évekig vezette a Givaudan Parfümőriskolát, olyan ikonikus darabokat alkotott, mint a Calvin Klein: Obsession, a Cacharel: LouLou, vagy éppen a Paco Rabanne: La Nuit. 

Aurélien nagyon korán megtanulta, hogy az igazán jó minőség titka a termőhelyen túl azoknak az embereknek a kezében van, akik szívvel-lélekkel, és mérhetetlen precizitással dolgoznak az alapanyagokon és azok feldolgozásán, így a saját ültetvény kialakítására is egyfajta, a családjával és a környékbeli szakemberekkel szembeni tiszteletadásként tekintett. 

Pár évvel később, amikor már szó szerint virágzott az ültetvény, egy baráti beszélgetés során merült fel, hogy mennyire jó lenne egy olyan parfümmárka, ami saját felhasználásra termeli a virágokat, és azokból az olajokat, párlatokat - így született meg a Matiere Premiere (ami egyébként szó szerint azt jelenti: nyersanyag) és a Radical Rose, a többi már mondhatni történelem.

A rózsa és a tubarózsa után aztán szinte elkerülhetetlen volt Dél-Franciaország harmadik ikonikus virágának, a levendulának is repertoárba vétele.

Thomas Dunckley kiváló podcastja, a Making Scents Make Sense egyik epizódjában Aurélien maga meséli el a márka, és az illatok történetét - itt tudjátok meghallgatni, nagyon érdekes interjú.

Levendula vagy lavandin?

Mielőtt anno ellátogattam volna a provánszi Coustellet híres levendula-múzeumába, én sem tudtam, hogy létezik a levendula és a lavandin, és hogy a kettő felhasználása között jelentős különbségek vannak. 

Az úgynevezett valódi levendula (Lavandula angustifolia) ugyan értékesebbnek számít, termesztése csakis 600 m tengerszint feletti magasság felett lehetséges, és nem is igazán "szapora": 1 liter illóolaj előállításához 130 kg friss virágra van szükség. Legkönnyebben úgy ismerhető fel, hogy egy száron csak egy virágzat található, míg a lavandin szára háromfelé ágazik, így egy száron három virágzat terem. A levendula illata alapvetően lágyabb, édeskésebb és virágosabb, ám az egyik legfontosabb különbség, hogy ez a virág ehető. Ha valaha is citromos-levendulás kekszet sütünk otthon, okvetlen győződjünk meg róla, hogy a megfelelő növényt használjuk hozzá! A gasztronómia felhasználás mellett a levendula olaja orvosi, gyógyszeripari felhasználásra is alkalmas. Nyugtató hatása miatt régóta használja az aromaterápia, segíthet az elalvásban, de fertőtlenítő és bőrnyugtató hatással is rendelkezik, csípések, kisebb bőrsérülések kezelésére is szokták alkalmazni.

A lavandin, vagy hibrid levendula (Lavandula x intermedia) a keskenylevelű és a széleslevelű levendula keresztezésével jön létre, így sokkal ellenállóbb, könnyebben termeszthető faj, mint a valódi levendula, és az olajhozama is magasabb: 1 kiló kivonat előállításához "csupán" 40-60 kg virágos hajtás szükséges. Kémiai összetétele nem teljesen egyezik meg a valódi levendulával, de nagyon hasonlítanak. Az illata fűszeresebb, kámforosabb, szinte mentás. A lavandinolajat ugyanúgy használja az aromaterápia is, ám lényeges különbség, hogy a lavandin kivonatát nem szabad közvetlenül, hígítás nélkül bőrre kenni irritáló hatása miatt, és természetesen fogyasztásra sem alkalmas. Kozmetikumokba, lazító krémekbe keverve azonban rendelkezik a levendula pozitív hatásaival, és erőteljesebb illata miatt ezt a fajtát találjuk tisztítószerekben és egyéb vegyipari termékekben is. 

Metal Lavender

A levendula esetében Aurélien célja az volt, hogy egy modern, bárki által hordható formában dolgozza fel a nemes alapanyagot, és a lepárlóüzembe látogatva az ipari környezet erőteljes, betonos és fémes illatai szolgáltatták az ihletet a megvalósításhoz. Az előző bekezdés után már biztos mindenkit az foglalkoztat, hogy de ebben melyik növény van, és hát mindkettő. Nagyobb arányban a saját maga által termesztett lavandint használta, ám a tartósság érdekében Provánsz legnevesebb ültetvényeiről származó valódi levendulaolajjal kombinálta azt. A fémes hatást aldehidek hozzáadásával érte el, míg az alapba kasmír és pézsma is került. Ugyan nincs felsorolva az összetevők között, de szinte tagadhatatlan az ambroxan jelenléte is a formulában.

Kifújáskor egyből visszarepít az illat a levendulamúzeum falai közé. Tiszta, erőteljes levendulaillat fogad, amiben aztán pár perc után megjelennek a fémes jegyek is. Nem lesz egy pillanatra sem nehéz ettől az összhatás, sok ismerősöm szerint sokkal inkább kicsit "arc-szeszes", férfias lesz a parfüm. A márka kritikusai azzal vádolják a Metal Lavendert, hogy fogták a Vanilla Powder jellegzetes, sokak számára fojtós alapját, csak a vaníliát cserélték levendulára a tetején. Őszintén szólva nem tudom azt mondani, hogy nincs igazuk, de én, aki rajongok ezért az alapért, ezt egyátalán nem bánom. 

Nem egy hangos, nagy terű parfüm ez, inkább bőrközeli marad végig, de szerintem egy ilyen illatnak nem is állna jól egy brutális sillage. Tartóssága sem annyira kiemelkedő, de pár óráig megnyugtatóan körbelengi az aurámat. Természetesen egyelőre ebből sem vonok le messzemenő következtetéseket, hiszen egy nagyon új illatról beszélünk, még simán sűrűsödhet.

Én nem mondanám férfiasnak egyértelműen, szerintem pontosan annyira uniszex, amennyire a levendulát annak érzed. Én szívesen szagolgatnám az emberem mellkasára fújva, de nem adom neki, mert imádom hordani, legszívesebben most minden este ebben fürdenék. Jelenleg jó eséllyel indul a következő évi Szülinapi Parfümöm címért, de addig még van idő, tudom nyugodtan tesztelgetni a kis hatmilis üvegecskémből. Arányaiban amúgy nagyon sokat kérnek ezekért a kis cukiságokért, de arra tökéletesek, hogy amíg nem talál az ember valakinél dekantot, addig ne kelljen a nagy üvegbe beruházni vakon.