Mugler: Angel Stellar Eau de Parfum Lumineuse

Az Angel megjelenése 1992-ben tagadhatatlanul forradalmasította a parfümipart, hiszen az azidáig főleg virágos, friss és ámbrás illatok által uralt piacon Thierry Mugler egy olyan kompozíciót álmodott meg, amelyet gyerekkora legkedvesebb emlékeit adó helyszínének, a vásároknak az illata ihletett: vattacukor, karamella és csokoládé. A megvalósításban nem más, mint Olivier Cresp és Yves de Chiris voltak segítségére, akik hosszas munka és számtalan variáció után megalkották a világ első gourmand, azaz "ehető" illatát - a többi pedig már történelem. 

A manapság uralkodó, fotorealisztikus gourmandok mellett pedig az Angel szinte már nem is tűnik annak - ami jórészt a nagy kanállal beleadagolt pacsulinak köszönhető, amivel a parfümőrök az összetevők édességét igyekeztek ellensúlyozni.

Az Angel vitathatlan sikerét és hatását látva nem is csoda, hogy azóta is számos változata látott napvilágot - többek között itt a Szimatóriumon is volt már szó korábban a családból kissé kilógó Angel Nova-ról. 

2025-ben aztán, amikor is a világpolitikai és gazdasági helyzet elől menekülve egyre gyakrabban fordulunk a komfortot adó, pihepuha-haboscukros illatok felé, a Muglernél úgy döntöttek, rátesznek egy lapáttal a trendre, és megtámogatják az Angelt az épp népszerűsége csúcsán járó divat-illatjeggyel: pisztáciával.

Személy szerint én ennél csodálatosabbat elképzelni se tudok. :)

És hogy milyen is lett az Angel Stellar? Hát, pont olyan: Angel, és soksok pisztácia :D

Míg az eredeti illat piramisában aztán tényleg volt minden, mint a búcsúban, az Angel Stellar összetevőit három fő akkordra minimalizálták: bergamott, pisztácia és vanília. Ám ez ne tévesszen meg senkit, ez az illat pontosan ugyanolyan gazdag és összetett, mint a nagy előd.

Kifújáskor rögtön orrbavág a rendkívül zöld, kissé szintetikus és fásan szúrós pisztácia, ami, bár mindvégig megmarad, szépen lassan átadja a helyét az eredeti Angel DNS-nek. A manapság már ellentmondásosnak számító pacsulit ugyan kicsit visszafogták, és megtolták kissé a biztonsági vaníliát, a Stellar hűen megidézi mindazt, amiért az Angelt szerettük - vagy nem. Szerintem ez az illat sem lett fotorealisztikusan ehető, senki nem fogja azt gondolni, hogy a táskánkban maradt egy pisztáciás fánk vagy hogy magunkra öntöttük a pisztácialikőrt. Ehelyett végig megmarad parfümösnek, méghozzá a sűrűbb és nehezebb fajtából.

Louise Turner és Jacques Huclier illata nem lesz a tinilányok vagy a tiktokkerek kedvence, viszont már most nagy népszerűségnek örvend az érettebb parfümrajongók között - különösen, azoknál, akik már az eredeti Angelt is nagy becsben tarották. A Stellar sokaknak lesz túl nehéz, túl szintetikus, szúrós vagy épp régimódi, de a célközönséget biztonsággal el fogja találni. 

Ha be kellene kategorizálnom, akkor femenin felé hajló uniszex illatnak mondanám. Tartóssága és hatósugara már most, frissen is kiváló, de érezni benne, hogy ahogy telik az idő úgy lesz egyre erősebb. Sűrűsége és karaktere miatt  én inkább hűvösebb időben fogom hordani - ha nagy melegben pisztáciára vágyok, akkor szerintem maradok inkább az egyébként szintén Olivier Cresp által alkotott Kayali: Yum Pistachio Gelatonál. Ami amúgy véletlenül sem hasonlít az Angel Stellarra, szóval vakvásárlásra akkor sem javaslom, ha amúgy jóban vagyunk a manapság uralkodó pisztáciás illatokkal. De kipróbálni, mint amúgy szinte mindent, ezt a parfümöt is érdemes.