Pernoire: Melos
A Pernoire úgy tűnik, lepaktált a Paforyval, mert már a második illatukat lehet a hivatalos megjelenés előtt, kedvezményes áron kipróbálni náluk. Engem ugyan kicsit elvesztett a márka ezzel a kollekcióval, bár a Poka valamennyire tetszett - amíg rá nem jöttem, hogy gyakorlatilag teljesen olyan, mint a márka Otimo nevű illata, ami amúgy szintén kísértetiesen hasonlít Andreas Wilhelm parfümőr saját márkájának, a Perfume.Sucks-nak Love6567 parfümjére - a sorozat következő darabját, az Anelo-t pedig annyira utáltam, hogy rögtön másnap továbbadtam, és azóta sem vagyok hajlandó írni róla. :D
A Melos illatjegyei azonban izgalmasnak tűntek, úgyhogy meggyőztem magam, hogy adjak a Pernoire-nak még egy esélyt.
Egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de a parfümőr valószínűleg ismét Andreas Wilhelm, és ezúttal eltávolodtak a korábbi, személyiségjegyes koncepciótól, és Kleopátra szépségrituáléját próbálták meg illatba foglalni.
A főbb jegyek ennek megfelelően rózsatea, szőlő, grapefruit és fekete ribizli a fejjegyekben, szívjegyekben rózsával, nílusi(!) mézzel, sáfránnyal, mogyoróval és sült almával, míg az alapot borostyán, pacsuli és pézsma alkotják.
Kifújáskor hirtelen arcbavágóan gyümölcsös, ám egyre inkább eluralkodik rajta a "locsolókölni" jelleg. Az én orromnak ezt az illatot a rózsatea (képzeld el konkrétan a forró vízbe áztatott kiszáradt rózsát, lenyűgözően fotorealisztikus), a rengeteg méz és a feketeribizli uralják. Én sajnos nem érzem a tejes vagy mogyorós jegyeket sem. Uniszexnek mondják, én személy szerint nem szívesen érezném férfin - vagy ha igen, akkor legyen nála hegedűtok, mert csak valami nagyon régimódi, szálkásöltönyös muzsikuson tudom elképzelni, aki mellékállásként a szicíliai maffiának dolgozik be.
Ez egy brutális illat amúgy, nagyon erős, és szinte lemoshatatlan, ami nem jó hír azoknak, akiknek szintén megidézi a locsolókölnit - és ez az én tesztközönségem jelentős részénél bevillant.
Mindezek után teljesen meglepő módon néha nagyon szívesen viselem - olyankor, amikor egyedül vagyok otthon, egy fárasztó, sportos-dolgos nap végén, mert kicsit olyan, mint valamiféle jól megérdemelt, bűnös kis csínytevés, ami csakis az én titkom marad.