Pernoire: Oudian

Korábban már megfogadtam, hogy nem veszek többet semmit a Pernoire-tól, de amikor megláttam, hogy két rendkívül ellentmondásos jegyet, az oud-ot és minden gyümölcsök legelátkozottabbikát, a duriant készülnek párosítani egy illatban - hát muszáj voltam kipróbálni.

"For Science" - ahogy a művelt angol mondaná.

Az oud egy évszázadok óta használt összetevő az illatok világában, nagyon óvatos adagolásban mély, gazdag sötétséget tud adni a parfümöknek, töményebben alkalmazva azonban megosztó tud lenni. A speciális gombafajta által megfertőzött agárfa gyantájának füstös, fás, nagyon erőteljes illata sokakat a mérsékelten tisztán tartott pajták állatias kipárolgásokkal átjárt, fülledt levegőjére emlékeztet. A durian pedig messze földön híres arról, hogy átható szaga miatt sok helyről ki is van tiltva nemcsak a fogyasztása, hanem a tárolása is. A gyümölcs rajongói, akik túl tudnak lépni a hagymába fojtott rothadó kukalé nem túl csábító illatán, az egekig magasztalják a durian meglepően krémes és édes gyümölcshúsának enyhén hagymás ízét. A parfümipar már egy ideje kisérletezget az egzotikus növény felhasználási lehetőségeivel, ebben a podcastban például Rodrigo Flores Roux mesél arról, hogy ugyan nagyon lelkesen vágtak neki, végül aztán el kellett engedniük az ötletet. 

Rakjuk hát össze ezt a kettőt, mi baj lehet? 

Ugyan a parfümőr személyét nem hozták nyilvánosságra, én be merném tippelni, hogy a márka többi parfümjéhez hasonlóan az Oudian mögött is Andreas Wilhelm áll. Az Odus sorozat tagjaként ez a parfüm is maga mögött hagyja a személyiségjegyek megformálását, illetve hát rá lehet húzni tulajdonképpen, hiszen ennek az illatnak az ihletője az erő, a dominancia és az autoritás, amihez lássuk be, sikerült valóban megkerülhetetlenül erőteljes illatjegyeket választani.

A már korábban megismert két főszereplőn, az oudon és a durianon kívül került sáfrány, szecsuáni bors és trópusi gyümölcsös akkord is a fejjegyekbe, szívjegyekben labdanum és olibanum ágyaznak meg az oud gyantásan füstös aromájának, melyet az alapjegyekben tovább erősít - esetünkben inkább lágyít - a bőr és a vetiver.

Kifújáskor először maga alá terít a kissé karcos, de jó minőségű oud, ami... igazából nem is rossz. Aztán ahogy telik az idő, egyre inkább elkezd kinyílni a többi jegy, számomra először a bőr, a gyanták, és szépen lassan, alattomosan, de olyan 15 percen belül elkezd felsejleni a durian fanyar, savas, és valóban enyhén hagymás aromája - végletekig felhígítva ugyan, de tagadhatatlanul. Az én orrom egyéb okok miatt különösen érzékeny a hagymára, lehet másnak annyira nem jön át. 

Namármost, ha oud és bármilyen trópusi gyümölcs kombinációjáról beszélünk, akkor gyakorlatilag megkerülhetetlen az összehasonlítás a Maison Crivelli: Oud Maracujával. Ahogy néztem, az internet népe hamar rá is sütötte az Oudianra, hogy csupán egy túlmisztifikált klón, én azonban ezzel nem értek teljes mértékben egyet. Szerintem az Oud Maracuja, bár kétségtelenül rokonok, valahogy sokkal kisimultabb, harmonikusabb és hordhatóbb, mint az Oudian. Ugyan én már rosszabb napokon az Crivelli illatától is asszociáltam gyomorsavra, messze nem olyan mértékben, mint az Oudiannál. Azt biztosra tudom mondani, hogy ha már az Oud Maracujától is rosszul vagy, akkor az Oudiant kerüld el, de nagyon messziről.

Bár azt tegyük hozzá, hogy ezt csak papíron teszteltem eddig, de nincs az a pénz, hogy magamra fújjam olyankor, amikor más is megérezhetné.

Kedvem támadt megkérdezni másokat is, mit gondolnak.

Sógornőm (aki amúgy valóban rosszul van az Oud Maracujától): "EZZEL a közelembe ne gyere!"

Életem szerelme, aki ugyan nem fraghead, de elég sarkalatos véleménye és frappáns asszociációi tudnak lenni a parfümökről, a következőképpen nyilatkozott:
1. szakasz, kifújáskor: "Mehh, ez olyan... pacsuli" (szerk: ami nála nem az összetevőre, hanem a rossz parfümre, mint olyanra utal)
2. szakasz, pár perccel kifújás után: "Fffoj, ez most megcsapott, ez nagyon rossz"
3. szakasz, kb 15 perc elteltével: "Nah ez pont olyan, mint amikor borzasztó másnapos vagy, hánysz, és amilyen utána a szájízed. TELJESEN ugyanaz. Katasztrófa."

Amit pozitívumként el lehet mondani az Oudianról, az az, hogy rettenetesen tartós. Ugyan annyi eszem volt, hogy csak az udvaron fújjak belőle, és csakis papírra, arra már nem gondoltam, hogy kiálljak a szélirányból, és így az illat párája rákerült a pulóveremre - ami aztán ment is a mosásba. Tagadhatatlanul niche, és vitathatlanul különleges illat, aminek biztosan meglesz a maga rajongótábora, főleg ha az ember éli ezt a dominancia-elképzelést, mert ha valami, az egyszer biztos, hogy ha valaki ezt az illatot viseli, nem sokan fognak az útjába állni, bármit tervez is - inkább gondosan kikerülik majd. Főleg azok, akik amúgy sincsenek jóban a duriannal, a hagymával, vagy magával az ouddal.

Hogy én utálom-e ezt az illatot? Hát, az a helyzet, hogy bennem kicsit felülkerekedett a fragrance-nerd, és rendkívül szórakoztatónak találom. Nem bánom, hogy ebbe a kis dekantba beruháztam, de az biztos, hogy nem fogok belőle teljes üveggel venni, és az is biztos, hogy elajándékozni sem fogom - nem, még olyannak se, akit utálok, egyrészt mert nincs ilyen, másrészt mert a végén még használná a környezetemben :D 

Kinek javaslom: azoknak, akik szeretik a Crivellit, de valami "vadabbra" vágynak, és egyátalán nem érdekli őket, mit szól az illatukhoz a környezetük

Utószó

Mire ide elértem a bejegyzésben, az Oudian is eljuttott a mély leszéradásáig, és mostanra olyan mértékben leszelídült a durian, hogy most már valóban olyan, mint az Oud Maracuja. 
Node az eleje....